Téveszme zúzda

A szörnyű csepeli élvetemetéses sorozatgyilkosság megint felkorbácsolta az indulatokat, a Jobbik pedig erre ráérezve, jó ütemérzékkel felvetette a halálbüntetés visszaállítását. Úgy vélik, végre találtak még egy népszerű témát a cigány kérdés mellé, és ebben nem is tévednek. A nagy többség valószínűleg szívesen visszaállítaná a halálbüntetést, hogy a bűnösöket ki lehessen végezni. Csakhogy nem az a valódi kérdés, hogy kivégezzük-e a bűnösöket, hanem hogy kivégezzük-e az ártatlanokat.

A halálbüntetés ellenzőit azzal szokták vádolni, hogy széplelkek, vagy éppen a bűnösök mentegetői. Nos én nem vagyok széplélek, egyáltalán nem sajnálnám a bűnösöket, bár elfogadom a halálbüntetés elvi ellenzőinek azokat az érveit, hogy másképpen, tényleges életfogytiglannal is ki lehet valakit vonni a társadalomból, vagy hogy nem szép, ha az állam azt csinálja, amit egyébként tilt és büntet, magyarul gyilkol. Én egyetlen ok miatt ellenzem a halálbüntetést, de ez szerintem mindent überel: nem akarom, hogy ártatlanokat végezzenek ki.

Bár a látszat néha csal, a rendőrség, az ügyészség és a bíróság is emberből van. Tévednek, többet is mint gondolnánk. Pár éve készült egy amerikai felmérés és kiderült, hogy a főbenjáró bűnügyek esetében a bíróságok minden hatodik (minden hatodik!) esetben téves ítéletet hoztak. Ez azt jelenti, hogy a halálsoron minden hatodik fogoly ártatlan.

Néhány amerikai civil szervezet sorozatban harcolja ki a perújrafelvételt a kétes esetekben, rendszeresen derül ki, hogy 10-20 éve halálraítélt emberek ártatlanok. Például azért, mert elítélésük idején még nem végeztek DNS vizsgálatokat, és egy megbízhatatlan tanúvallomás alapján szabták ki rájuk a halálos ítéletet. A hatóságok természetesen (?) maguktól utólag nem végzik el a DNS tesztet, pedig ugye már hosszú évek óta lehet, az ügyvédeket finanszírozó civil szervezetek többnyire nem kis nehézségek árán érik el az újabb eljárást, az ártatlannak bizonyuló foglyok hosszú huzavona után szabadulnak a halálsorról. A már kivégzettek ügyeit nem bolygatják, azt már úgyis felesleges.

Semmi okunk az képzelni, hogy nálunk jobbak az arányok, mint Amerikában. Elég, ha Pusoma Dénesre gondolunk, akit ártatlanul ítéltek el, ő nem bírta a megpróbáltatásokat és öngyilkos lett. A móri bankrablás és mészárlás miatt pedig – ha van halálbüntetés – akár ki is végezhették volna Kaiser Edét, mire évekkel később kiderült, hogy nem ő gyilkolt Móron. Arra most ne is térjünk ki, hogy a magyar újkori történelemben a kivégzések többsége nem köztörvényes bűncselekményekhez köthető, hanem politikai leszámoláshoz.

Néhány külföldi példa az igazságszolgáltatás híressé vált melléfogásaiból: a börtönben ártatlanul eltöltött 35 év után (!) DNS-vizsgálatnak köszönhetően került szabadlábra 2009 decemberében egy amerikai férfi. James Baint 1974-ben egy kilencéves kisfiú elrablásáért és megerőszakolásáért ítélték életfogytig tartó börtönbüntetésre. Elítéltként Bain lankadatlanul küzdött a DNS-teszt elvégzéséért, amelyet végül az Innocence Project nevű floridai szervezet közbenjárásával ki is harcolt magának. A vizsgálatok őt igazolták, és egyértelműen bebizonyították, hogy nem ő követte el a bűncselekményeket. 

Legkevesebb hat ember ült ártatlanul börtönben rövidebb-hosszabb ideig az elmúlt évtizedekben Szerhij Tkacs, a rendőrből lett ukrán sorozatgyilkos helyett, akit végül 2008 decemberében ítélt életfogytiglani börtönbüntetésre egy ukrajnai bíróság.

Huszonhét évet töltött ártatlanul rács mögött egy brit férfi, akinek életfogytig tartó börtönbüntetését 2008 márciusában semmisítette meg a londoni fellebbviteli bíróság. Elítélése idején még nem ismerték azokat a DNS-vizsgálati módszereket, amelyek azóta minden hasonló ügyben döntő jelentőségű bizonyítékként szolgálnak, csak annyit állapítottak meg, hogy a tettes az A vagy az AB vércsoportba tartozik – mint a brit lakosság harmada. Ő beismerő vallomást tett, de kóros nagyotmondó, aki feltűnéskeltés céljából kész bármit magára vállalni.

Közben persze az igazi bűnösök vígan éltek szabadon...

Még egyetlen téveszmére térnék csak ki: sokan hiszik azt, hogy a halálbüntetésnek elrettentő ereje van. A szakértők túlnyomó többsége szerint ez egyáltalán nincs így és végül is könnyű belátni, hogy miért. A gyilkosságok többségét erős felindulásban követik el, ilyenkor nyilván nem mérlegelnek. Mint ahogy azok sem, aki torzult személyiségek, nem normálisak, akkor sem, ha jogilag beszámíthatónak minősítik őket. De még az előre megfontolt, nyereségvágyból elkövetett gyilkosságok esetében sem lenne komoly többlet visszatartó ereje, elvégre az életfogytos börtön sem vonzó perspektíva, csak éppen a gyilkos arra számít, hogy nem kapják el. Az igazi elrettentő erő a magas felderítési mutató. Ezt támasztja alá a statisztika is: a halálbüntetés eltörlése óta nálunk nem nőtt, hanem éppenséggel csökkent a gyilkosságok száma.
 

Mármint a devizahitelesek megmentésében kulcsszerepet játszó Nemzeti Eszközkezelőt, amelynek felállítását most éppen augusztus végére ígérik, de lassan egy éve késik és most is sok a bizonytalanság körülötte.

"Otthonvédelmi" akcióterv keretében próbál a kormány a bajba jutott devizahitelesek hóna alá nyúlni, márpedig a "nyugdíjvédelem" óta tudjuk: ha a Kedves Vezető és csapata valaminek a megvédését hirdeti meg, abból nagy baj  kerekedhet. Terjed is a közbeszédben az átok, hogy "védjen meg téged az Orbán".

Az persze helyes, ha a kormány is szerepet vállal a devizahitelesek gondjainak megoldásában, elvégre az állam is sáros a mai tarthatatlan helyzet kialakulásában. Nem az a bűne, hogy nem figyelmeztette elég hatásosan a lakásvásárlásba fogó polgárokat a veszélyekre, hiszen senki sem láthatta előre a svájci frank ilyen mértékű erősödését. Inkább az a baj, hogy a sorozatos ígéretek ellenére nem vezettük be az eurót, ami mint tudjuk, mindig öt év múlva jön, pedig ha már bevezettük volna, a devizahitel ma valószínűleg marginális probléma lenne.

A megvédéssel az a legnagyobb baj, hogy késik. A devizahitelesek megmentésében kulcsszerepet játszó Nemzeti Eszközkezelőt most éppen augusztus végére ígérik, de senki ne vegyen mérget arra, hogy ez valóban így is lesz. Egyrészt az a Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár jelentette be, aki arról beszélt ma egy sajtótájékoztatón, hogy "se szükség, se lehetőség nincs további intézkedésekre" a devizahitelesek ügyében, éppen csak azt nem fűzte hozzá, hogy "oszt jónapot", majd ezt utólag visszaszívta, az MTI-re hárítva a felelősséget. Másrészt a kormányzati ígérgetés már több mint egy éve tart.

Az sem megnyugtató, ha a fizetésképtelen hitelesek lakásait felvásárló Nemzeti Eszközkezelőt valóban felállítják augusztus végéig, mert az, hogy mit és hogyan fog csinálni, csak utána derül ki. December 31-i határidővel. Történt ugyanis, hogy a Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent egy rendelet, amely szerint a nemzetgazdasági, a fejlesztési miniszter és a belügyminiszter az év végéig dolgozza ki, hogyan kapcsolódik egymáshoz a bedőlő lakások állami felvásárlása és az ócsai frankgettó, meg a később még felépítendő további hiteles táborok sorsa. Azt viszont a rendelet szerint azonnal  el kell dönteni, mennyit fizet az állam a megmentett lakásokért. A kormányzati portálon közben meg is jelent, hogy az Otthonvédelmi akcióterv keretében összesen 40-45 milliárd forintot költenek el 2014-ig, jórészt a lakások felvásárlására. Átlagosan féláron, mármint hitelszerződés megkötésekor készített értékbecsléshez képest. Tudjuk persze azt is, hogy a banki értékbecslések eleve nem voltak túlzottan nagyvonalúak.

Ha valaki esetleg nem értené, miért kell súlyos milliárdokért táborokat építeni a devizahiteleseknek, miközben bagóért felvásárolják a lakásukat, és eleve rengeteg az üres ingatlan, eláruljuk a megfejtést: az ilyen kiemelt állami megrendeléseknél remekül lehet pénzt nyomni a haveri cégek zsebébe.
 

Mára egyértelműen kiderült, hogy az Orbánék által is ezerszer elátkozott államcucilizmus igazi örököse, az akkori szemlélet és politikai gyakorlat folytatója paradox módon a magát jobboldaliként és antikomcsiként definiáló Fidesz.

Téveszme: az egykori állampárt utódpártja az MSZP, a Fidesz az egy liberál... izé, szóval már jó ideje konzervatív jobboldali ööö ... jobban mondva az egész nemzetet lefedő centrális Párt.
 
A valóság: egy párt politikailag és eszmeileg nem attól lesz utódja az állampártnak, hogy jogilag az, mert a pártvagyont és a hatalmat nem akarta átengedni Thürmeréknek a párt átalakítása és a rendszerváltás idején. Attól sem, hogy vezetői egykor például KISz-vezetők voltak. Hanem attól, ha olyan politikát folytat, olyan eszméket hirdet és követ. Az MSZP-re ez nem áll, mint azt egyszer már megírtam, hiszen szocdemnek is halvány rózsaszín. A Fidesz viszont egyre inkább úgy viselkedik, mint egy állampárt.

Magyarázat: a kezdeti lökést ennek a bejegyzésnek a megírásához az adta, hogy elolvastam egy interjút egy markánsan jobboldali amerikaival. Gere Ádámmal, az Egyesült Államokban élő matematikus mérnök-közgazdásszal, aki nem csak meggyőződéses Bush hívő és republikánus szavazó, hanem a Tea-Party mozgalom, az amerikai radikális jobboldal támogatója. Szóval a legtöbb kérdésben fényévekre van egymástól a véleményünk, mégis nagyon találónak érzem, amit a Fideszről mond – ez egyben azt is megvilágítja, miért nem szívleli az amerikai jobboldal a Kedves Vezetőt.

Gere Ádám szerint a jelenlegi kormány nem polgári és Orbán Viktornál még Horn Gyula is jobban értette a polgári társadalom lényegét. Úgy véli, a rendszerváltáskor az MSZMP két pártra szakadt, az egyik az MSZP, amely a városi párttitkárokat gyűjtötte össze, a másik a Fidesz, amelyik a járási pártitkárokat. Utóbbiak a pálinkafőzésre és a helyi focicsapat szereplésére helyezik a hangsúlyt, szemben az MSZP-vel, amelynek - mint a városiaknak általában - már van némi kitekintésük a világra is, és úgy érzik, talán alkalmazkodni kellene a fő sodorhoz, szemben a falusi pártitkárokkal, akik jól megvannak a maguk értékrendjében, a világtól elzárva. Ezt persze nem szó szerint kell érteni, a minősítést nem cáfolja, ha a narancsos vezetők életrajzából hiányzik a járási pártitkári poszt. Szemléletről van szó.

Minderről az jutott eszembe, hogy 1993 táján, amikor a Fidesz hatalomtechnikai okokból, a pártpalettán keletkezett rés elfoglalása érdekében szakított addigi liberális elveivel és markáns jobboldali fordulatot vett, majd kirugdosta azokat a képviselőit és vezetőit, akik ezzel nem értettel egyet, a tisztogatást mi csak csisztkának hívtuk egymás között abban a szerkesztőségben, amelyben akkoriban volt szerencsém dolgozni. A csisztka eredetileg a nagy sztálini tisztogatás neve volt a 30-as években. Azt is sűrűn felidéztük akkoriban, hogy az Orbán-Simicska páros gúnyneve Lenin-fiúk volt a koleszban erőszakosságuk miatt. Szóval én azóta nem tartottam demokratikus pártnak a Fideszt, hogy Fodortól Hegedűsig kipaterolták a pártból az értelmes és engedetlen arcokat. Azóta, hogy a Fidesz egyre inkább egyetlen ember akarata által vezérelt, vezérelvű párt lett.

Még a legutóbbi választások előtt több elismert politológus is leírta: nem számít, hogy Fideszben hiányos a belső pártdemokrácia, hogy a vezetőket nem választják, hanem a főnök kinevezi, mert a párt demokratikus közegben működik. Én ezt már akkor marhaságnak véltem, szerintem, ha egy párt belül régen felszámolta a demokráciát, ha a vezérelvűség és a szervilizmus jellemzi, akkor logikus, ha a hatalom megszerzése után az állammal és a társadalommal is így viselkedik.

A Fidesz a kétharmados, fékek nélkül működő hatalom birtokában úgy viselkedik, mint az állampárt, bár a látszatra néha még ad. A tájékoztatást felváltja az agit-prop. Az egyeztetést, a kompromisszumokat, a demokratikus politizálást az erőből politizálás, a többiek semmibe vétele, sőt a politikai ellenvélemény büntetése, a politikai ellenfelek kriminalizálása. A hatalom centralizálása és bebetonozása. A szakértelem mellékes szemponttá degradálása, kommiszárok és pártkatonák kinevezése az összes lehetséges pozícióba, a politikai megbízhatóság mindent überelő szemponttá emelése. Megjelent a gazdasági voluntarizmus is, hiszen csak akarni kell és lesz szuper növekedés. A reaktivált rendőrök által felügyel munkatáborokról már nem is szólva.

Közben meg minden szempontból rosszabbul élünk, mint másfél éve. De sebaj, ezt is vissza fogjuk sírni, 2012 gazdasági szakértők szerint az ideinél is sokkal rosszabb év lesz.

Szijjártó Péter, a kormányfő magyar hangja annyira elégedett az államadósság miatt bűnbakokat kereső parlamenti albizottság munkájával, hogy hasonlót szeretne felállítani a devizahitelek elterjedésének ügyében is. Szerinte az előző kormány súlyos bűnt követett el azzal, hogy engedte ilyen szinten eladósodni a magyar családokat. Az ellenzék szerint viszont a mai kormány tehetetlen, amiről cirkusszal szeretné elterelni a figyelmet.

Szijjártó Péter az MR1 Kossuth Rádió tegnap reggeli műsorában felvetette, hogy a devizahitelek elterjedésének, a családosok eladósodásának okait is parlamenti testület derítse majd ki. A miniszterelnök személyes bullshit generátora úgy fogalmazott, hogy a korábban az állam által inspirált, hatalmassá duzzadt, alapvetően svájci frankban meglévő devizahitel-állomány óriási kockázatokat rejt magában, amit jelez a devizahitelesek helyzete is, családok százezrei kerültek rendkívül nehéz helyzetbe az előző kormány egészen elképesztő bűnös magatartása miatt.

A fideszes politikus súlyos bűnnek nevezte, hogy az előző kormány engedte ilyen szinten eladósodni a magyar családokat. Szerinte ezért mindenképp vizsgálni kellene a devizahitelek elterjedésének okait, azt, hogy a kormány annak idején miért ösztönözte ezt a típusú hitelfelvételt, hogy a Magyar Nemzeti Bank akkori vezetése miért nem szólalt fel hangosan ellene, a pénzügyi felügyelet pedig miért nem figyelmeztette az embereket hatékonyan az árfolyamkockázatokra.

Szijjártó rádiós nyilatkozatában ismét megragadta az alkalmat, hogy az államadósság miatt is politikai bűn elkövetésével vádolja az elmúlt nyolc év szocialista-szabad demokrata kormányait. Egyúttal azt állította, hogy a beáramló óriási mennyiségű pénznek semmi nyoma, sem a versenyképesség nem javult, sem az emberek életszínvonala.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a költségvetésben szereplő tételek nem szoktak nyom nélkül eltűnni, az adósság növekedésében a világgazdasági válságon kívül pedig pont a szociálisan indokolt, de gazdaságilag megalapozatlan életszínvonal növelő intézkedések játszottak kulcsszerepet.

Ami pedig a devizahiteleseket illeti, a szocialisták éppen tegnap sürgették, hogy a kormány ne pótcselekvésekkel foglalkozzon, ne halogassa az érdemi segítséget, hanem haladéktalanul kezdjen tárgyalásokat a bankokkal és a hiteladósok szervezeteivel. Egyúttal javasolták, hogy a bankadóból befolyó pénzből oldják meg a gondokat. Indoklásként azt is hozzátették, hogy más országokban a kisebb mértékű bankadót többnyire nem a költségvetési lyukak betömésére fordítják, hanem olyan alapot képeznek belőle, amit a felmerülő pénzügyi problémák megoldására használhatnak.

Csillag István volt gazdasági miniszter pedig azt mondta: Szijjártó Péter ötlete részben a nyári uborkaszezonnak szól, miközben Magyarország súlyos gazdasági gondokkal küzd, ezzel is megpróbálják elterelni a figyelmet. Az Európai Unió tagjai vagyunk, az euróövezetbe tartunk, mert ez az érdekünk és szerződések is kötnek minket, így aztán nehéz megmagyarázni, mi a baj a devizahitelekkel, még akkor is, ha csak részben euro alapúak. Amit szerinte valóban meg lehet kérdezni, az az, hogy szükséges lett volna-e az esetleges kedvezőtlen fejleményekre számítva a devizahiteleknél kötelezővé tenni a hitelbiztosítást vagy az árfolyamkockázat biztosítást, amit a bank vagy az ügyfél fizetett volna, de mindenképpen beépült volna a hitel törlesztőrészleteibe. Akkor persze már nem is lett volna annyira vonzó a devizahitel.

Veres János volt pénzügyminiszter szintén azt emelte ki, hogy a kormány nem jeleskedik a probléma megoldásával, ezért másra akarják kenni. A három szereplő közül sem a bank, sem a költségvetés nem vállal érdemi szerepet, mindent a devizahitelesekkel fizettetnek meg. A szocialista politikus szerint a Fidesz úgy próbálja beállítani, hogy a tudatlan állampolgárokat megvezették, ezért érdemes lenne megnézni, hogy a mostani fideszes képviselők közül hánynak van devizahitele. Azt tudni lehet, hogy Kósa Lajos debreceni polgármester például nagy összegű devizahitelt vett fel, róla aztán senki sem feltételezheti, hogy rá tudtuk kényszeríteni – hangsúlyozta a volt pénzügyminiszter.

Nagy bajban vannak az önkormányzatok is a svájci frank szárnyalása miatt, hiszen egy hajóban eveznek a lakossági devizahitelesekkel: nekik sincsenek devizabevételeik, az árfolyam emelkedése miatt pedig forintban egyre többet kell fizetniük. A főleg 2006 után felhalmozott adósság ma már 1200 milliárd forintra rúg, ennek legalább a fele különösen nagy teher az adott önkormányzatnak. Egyes becslések szerint a tartozás mintegy 90 százaléka deviza, ezen belül főleg svájci frank alapú. A Magyar Önkormányzatok Szövetsége ezért levélben kéri a kormányt, hogy egy év haladékot kapjanak a hitelek tőketörlesztésére.

A 3200 településből hozzávetőleg 300 település halmozta fel a mostani adósságállományt, a többiek pedig általában nem a jó gazdálkodás miatt nem adósodtak el, hanem azért, mert annyira nehéz helyzetben vannak, hogy nem is hitelképesek. Az adatok egy részét nem hozzák nyilvánosságra, ezért nincsenek pontos összesítések, a szakértők és az önkormányzatok szövetsége azonban egybehangzóan 1200 milliárd forintra becsülik az adósságállományt, ebből 600 milliárdot 2006 és 2008 között, többségében 2007-ben vettek fel kötvény formájában. A kötvények zömmel svájci frank alapúak. A kibontakozó világgazdasági válság hatására azonban a kötvénykibocsátás megtorpant, az önkormányzatok újra a hitelek felé fordultak. Hiába csengett azonban le a hitelfelvételi bumm 2008 közepére, az adósság forintértéke - különösen az elmúlt hónapokban - jelentősen növekedett a svájci frank erősödése miatt. 2010 végére az önkormányzatok adósságállománya megötszöröződött 2005 végéhez viszonyítva, a tavalyi növekedés becslések szerint 180 milliárd forint volt.

A kötvények és a banki hitelek mellett a PPP-ben finanszírozott beruházások is növelik a településeik gondjait, ezek ugyan formailag nem számítanak hitelfelvételnek, gyakorlatilag azonban ugyanolyan a hatásuk, hiszen a beruházás költségeit megelőlegező magánvállalkozásnak folyamatosan fizetni kell. Súlyos gond, hogy az önkormányzatok a hitelek 10-15 százalékát működésre vették fel. A beruházásokkal is baj van, hiszen jelentős mértékben olyan fejlesztésekre bocsátották ki a kötvényeket, amelyek nem hozzák, hanem a viszi a pénzt a fenntartásukra - ilyenek például a rossz kihasználtságú uszodák.

Az önkormányzatok eladósodásának több oka is van, egyrészt fel kellett mutatni az önrészt az uniós támogatással megvalósuló és ezért vonzó beruházásokhoz, másrészt 2006 után az állam csökkentette az önkormányzatok támogatását, miközben növekedtek a feladataik. Nem kerülhető meg azonban a 2006-ban a legtöbb nagyobb településen győztes Fidesz felelőssége sem. Az akkor még országos szinten ellenzékben levő párt azzal hitegette az irányítása alatt álló településeket, hogy ha kormányra kerül, majd ad pénzt a törlesztésre. A fideszes önkormányzatok költekezése pedig jól jött a 2010-es kampányban.

Nem véletlen, hogy az eladósodási listát fideszes önkormányzatok vezetik - miközben a kormány most megpróbál minden felelősséget az elődeire hárítani. A megyei jogú városok és a budapesti kerületek közül a Progresszív Intézet szerint legnagyobb adósságállománnyal, több mint 30 milliárd forinttal Pécs (Fidesz-KDNP, Páva Zsolt polgármester) "dicsekedhet". Szolnok (Fidesz-KDNP, Szalay Ferenc), Kaposvár (Fidesz-KDNP, Szita Károly), Debrecen (Fidesz, Kósa Lajos) és Szeged (MSZP-SZDSZ, Botka László) is 20 milliárd körüli adósságálománnyal küzd. Ha az egy főre jutó adósságállományt nézzük, a legnagyobb adósok  Hódmezővásárhely (Fidesz-KDNP, Lázár János), az V. kerület (Fidesz-KDNP, Rogán Antal) és Kaposvár (Fidesz-KDNP, Szita Károly). Ezzel szemben Budapest XIII. kerülete (MSZP, Tóth József) vezeti a legjobban működő önkormányzatok listáját, itt a legalacsonyabb az eladósodottság.

Az eladósodott önkormányzatok többsége más hitelezőkkel tárgyal áthidaló hitelekről, vagy újabb kötvényeket bocsát ki, hogy újabb hitelekből törlessze a régebbieket. Ahol még van mit eladni, megpróbálják értékesíteni. Ebben a helyzetben a Magyar Önkormányzatok Szövetsége levélben kéri Orbán Viktortól, hogy egy évvel később kezdhessék meg a hitelek tőketörlesztését. Ezt Gémesi György, a szövetségének elnöke a Kossuth Rádió 180 perc című műsorában jelentette be. Hangsúlyozta, hogy az emelkedő törlesztőrészletek miatt elmaradhat az önkormányzati feladatok ellátása, hiszen jelenlegi is "ki van véreztetve" az önkormányzati rendszer.

A parlament államadósságot vizsgáló albizottsága tegnap elfogadta jelentését, amelyben indítványozzák, hogy vizsgálják meg az előző kormányok jogi felelősségre vonásának lehetőségét. A Fidesz már megint politikai ellenfelei kriminalizálásával próbálja elterelni a közvélemény figyelmét saját gazdasági hibáiról, a megszorításokról és a munkavállalók jogainak megnyirbálásáról.

Az elfogadott indítvány értelmében az albizottság az Országgyűlés számvevőszéki és költségvetési, valamint az alkotmányügyi bizottságához fordul, hogy foglaljanak állást a 2002-2010 közötti jelentős államadósság-növekedés miatt indítható büntetőjogi felelősségrevonás lehetőségéről. A jelentést a testület fideszes, KDNP-és honatyái és az albizottság független képviselője egyhangúlag, hét igennel szavazta meg, a testület jobbikos tagja külföldön tartózkodik. Az albizottság munkájában nem vesznek részt sem szocialista, sem LMP-és képviselők.

Szijjártó Péter (Fidesz), az albizottság alelnöke, "civilben" a Kedves Vezető személyes bullshit generátora a parlamenti testület ülésén azt állította: az albizottság munkája során bebizonyosodott, hogy az elmúlt nyolc év szocialista-szabaddemokrata kormányai politikai bűnt követtek el Magyarországgal szemben. Azt mondta: ezek a kormányok eladósították az országot elhibázott, rossz gazdaságpolitikai döntéseikkel, így az államadósság mértéke a korábbi GDP-arányos 53 százalékról 80 százalékra emelkedett 2010-re.

A Szijjártó Péter által emlegetett számok elferdítik a tényeket, az első Orbán-kormány ugyanis valójában nem 53 százalékkal adta át az államadósságot és a második fideszes kabinet nem 80 százalék fölött vette át. Az 53 százalék nem tartalmazta a Magyar Fejlesztési Bankban elrejtett adósságokat, amit az uniós előírások miatt utólag kellett hozzáadni a 2002-es adathoz (ez év végén 55,6 százalék volt a Nemzeti Bank szerint), 2010-ben pedig év végére érte el az államadósság a 80,2 százalékot, amiben vastagon benne volt már a május óta regnáló új kormány tevékenysége. Erre az időszakra esett a világgazdasági válság, ezalatt a magyar költségvetés hiánya, illetve az államadósság lassabban nőtt, mint az uniós átlag és most sem számít kiugróan magasnak. Az államadósság jelentős része az első Orbán-kormány hosszú távon ható döntéseinek (egyebek között a fenntarthatatlan lakástámogatási rendszernek), valamint a Medgyessy-kormány idején elfogadott, de a Fidesz által is megszavazott 100 napos programnak a következménye.

Katona Tamás volt pénzügyminisztériumi államtitkár szerint két dolog magyarázza a Fidesz törekvését az előző kormányok jogi felelősségrevonására. Egyrészt kétségbeesetten igyekeznek elterelni a figyelmet amatőr gazdaságpolitikájukról, megpróbálják a sikertelenséget az előző kormányra fogni. Talán saját maguknak is bebeszélték, hogy a szocialisták tönkretették az országot - fogalmazott Katona Tamás. A másik ok szerinte az, hogy láthatóan teljesen sikertelenek voltak az elszámoltatások, semmit nem tudtak felmutatni a törzsszavazóiknak. Ezért most az államadósság miatti politikai felelősséget akarják jogi felelősséggé konvertálni, ami képtelenség, jogállamban ilyen nem történhet meg, bár a volt államtitkár szerint ez eddig sem zavarta a kormányt. Az LMP is közölte korábban: politikai és jogi nonszensznek tartja, hogy börtönnel fenyegetik a korábbi kormányfőket és pénzügyminisztereket.
 

Orbán Viktor azt hiszi, feltalálta a kínai viaszt és a világ átalakulásának élére állhat. Egyre gyakrabban hangoztatja, hogy a Nyugat halott, a jóléti társadalomnak, a szociális piacgazdaságnak annyi és Magyarországnak jobb, ha kilép ebből a klubból. Stratégiai szövetségesünk eszerint Kína, ezt a példát kell követnünk: az olcsó, kiszolgáltatott, ám sokat robotoló munkaerővel, a virágzó vadkapitalizmussal, amit a hatalomban a mindent ellenőrző centrális erőtér egészít ki.

A miniszterelnöknek, aki sajátos módon még az uniós soros elnök Magyarország kormányfőjeként kezdte hangoztatni pregnánsan Európa ellenes meggyőződését, egy valamiben kétségtelenül igaza van. Budapest valóban "példamutató" lehet, hiszen a kétharmados parlamenti többséggel, a kiiktatott demokratikus ellensúlyokkal számos olyan dolgot le lehet nyomni a magyar társadalom torkán, ami másutt elképzelhetetlen. Jó eséllyel persze az a példa, amit mutatunk, elrettentő példa lesz.

A sok improvizáció, kapkodás mögött eddig is kirajzolódott a koncepció, amit Orbán most csak nyilvánosan felvállalt. A magyar politikai és gazdasági rendszer átalakításának csak az egyik pillére a hatalom koncentrálása és bebetonozása. Ez látványos és könnyen érthető, az európai értékek semmibevétele miatt aggódó külföld is felkapta rá a fejét. Valószínűleg azonban ennél is nagyobb és csak hosszabb távon korrigálható károkat okoz a gazdaság és a társadalmi ellátórendszerek hozzáigazítása az orbáni koncepcióhoz.

Kezdődött az egykulcsos személyi jövedelemadóval, aminek az igazi célja a jövedelmek átcsoportosítása a társadalom jómódú kisebbsége javára, a nagy többség kárára. Ez nemcsak igazságtalan, hanem lyukat is ütött a költségvetésen. Ezt az évi 500 milliárdos lyukat pedig olyan különadókkal tömködik be, amelyek nem a gazdagok, hanem áttételesen az átlagos és az alatti jövedelműek vállára helyeznek újabb súlyokat. Ebbe a sorba illeszkedik a nyugdíjvagyon einstandolása is, mert ez nemcsak magán megtakarítások államosítása, hanem egyúttal a munkavállalók hosszú távú kiszolgáltatottságát is növeli, hiszen az öngondoskodás legfontosabb eszközének kiiktatásával a nyugdíjuk már szinte teljesen a hatalomtól függ.

A nemrég közé tett 2012-es és 2013-as költségvetési sarokszámokból kiolvasható, hogy megnyirbálják a nyugdíjakat, a munkanélküliek ellátását, az egészségügyi és az oktatási rendszert. Abban a tévhitben rombolva a jóléti államot, hogy a versenyképességünket a minél olcsóbb, ázsiai szintre lenyomott munkaerő jelentheti, nem pedig a képzett, innovatív munkaerő.

Ennek a totálisan elhibázott tervnek a szomorú hozadéka lesz a bagóért foglalkoztatott, gyakran a családjától elszakított, reaktivált rendőrök által felügyelt munkatáborokba vezényelt közmunkás sereg. Azt Orbán Viktor is elismerte, hogy nem XXI. századi technológiával fognak dolgozni. Ez nem csak megalázó, embertelen és igazságtalan, hanem gazdaságilag is értelmetlen, hiszen a járulékos költségekkel és az elmaradott technológiával egyszerűen nem lehet hatékony. Egyúttal veszélyes is, hiszen ezt csak úgy lehet elfogadtatni a társadalom egy részével, hogy a hatalom rájátszik az előítéletekre és a társadalmi rétegek közötti érdekellentétekre. A megalázottakat pedig egybe terelik, tömeggé válhatnak és jöhet egy társadalmi robbanás.

A jóléti állam tudatos leépítését, a munkavállalók kiszolgáltatottságát növelő tervre a munka törvénykönyvének tervezett változtatása teszi fel a koronát. Azzal még egyet lehet érteni, amit a vállalkozók képviselői mondanak, miszerint az eddigi munka törvénykönyve a nagyvállalatok Magyarországához igazodott, célszerű lehet csökkenteni a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit. Csakhogy a javaslat itt nem áll meg, minden területen korlátozza a munkavállalók jogait. Ezt kár is tagadni kormánypárti oldalon, mert a javaslatok egy része még a Fideszen belül is kiverte a biztosítékot, még az agyoncentralizált, kézivezérlésű kormánypártban is nyilvános repedéseket keltve. Szijjártó Péter, a kormányfő személyes szóvivője és a párt agit-prop eszközeként működő Magyar Nemzet is nekiment a munka törvénykönyve tervezetének, illetve egyik valóban legvitathatóbb elemének, a védett kor tervezett eltörlésének, magyarán annak, hogy a nyugdíj előtt állókat is ki lehet majd rúgni különösebb ok nélkül. Előzőleg Varga Mihály államtitkár óvatosan fogalmazva, de félre nem érthető módon bírálta a nemzetgazdasági miniszter által képviselt gazdaságpolitikát – miközben Orbán Viktor eddig mindig kiállt Matolcsy György víziói mellett, sőt egyenes a saját jobbkezének nevezete őt.

Magyarország hosszú évtizedek óta arra vágyott, hogy a Nyugat része lehessen. Hogy kompország kikössön végre a nyugati partokon. Nemcsak a nyugati gazdagság, a jólét miatt, hanem a nyugati értékrend miatt is. Elkeserítő, hogy azok, akik most a kormányt tekerik, éles fordulattal a keleti partok felé vették az irányt.
 

Miközben a kormány több mint hárommillió állampolgár elkobzott pénzét, a későbbi nyugdíjukra felhalmozott tőkéjüket éppen a hibás gazdaságpolitikai miatt tátongó hatalmas költségvetési lyukak tömködésére pazarolja el, Selmeczi Gabriella megint előállt azzal a mesével, hogy jól megvédték a nyugdíjunkat, mert ha nem, hát azt eltőzsdézték volna magánnyugdíj-pénztárak. Ez a tényeknek és a közgazdasági alapismereteknek ellentmondó porhintés, amivel csak azért mernek rendszeresen előhozakodni, mert a magyar lakosság pénzügyi ismeretei sajnálatosan hiányosak. Amúgy nyilvánvaló, hogy Selmeczi Gabriella sem igazán érti, miről beszél, különben nem lenne képes ilyen meggyőződéssel ekkora butaságokat mondani.

Lehet, hogy Varga Mihálynak igazságszérumot adtak, mert szabályos őszinteségi roham lett rajta úrrá: a Gazdasági Rádiónak adott interjúban lényegében elismerte, hogy a kormány eddig beharangozott gazdasági tervei nem tarthatók és jövőre valószínűleg rendkívüli intézkedésekre lesz szükség.

A Miniszterelnökséget vezető államtitkár, aki egyben a Fidesz alelnöke is, lehetségesnek nevezte, hogy akár 0,3-0,5 százalékponttal is alacsonyabb lesz a növekedés a tervezetnél, felül kell vizsgálni a konvergencia-programot, az Új Széchenyi Tervet és a Széll Kálmán tervet (magyarán további megszorítások jönnek), sőt a költségvetési lyukak betöméséhez 2012 elején el kell adni az állami Mol-részvények egy részét.

Varga Mihály ezzel kimondatlanul is visszaigazolta annak a 16 elemzőnek, gazdasági szakértőnek a véleményét, akiket egy nappal korábban a Reuters hírügynökség szólaltatott meg. Ők nagy többséggel kétségesnek tartották, hogy jövőre sikerülhet-e tartani a költségvetés deficitcélját, azt pedig, hogy idén tartható, szerintük csakis az államosított majd háromezer milliárd forintos magán-nyugdíjpénztári vagyonnak köszönhetjük.

A Fidesz alelnöke a Gazdasági Rádió műsorában úgy fogalmazott, hogy "ha mostani frankárfolyam tartós marad, akár 0,3-0,5 százalékponttal is akár ronthatja a gazdaság növekedési képességét". Az államtitkár szerint a gadaságpolitika nagyon szűk mezsgyén tud csak mozogni. A kereslet ösztönzésének eszközéhez sem tud nyúlni a kormány, mert az államadósság mértékét mindenképpen a GDP-arányos 80 százalék alatt kell tartani. Elemi érdeknek nevezte, hogy az idén 3 százalék alatt legyen az államháztartási hiány.

A görög események elfajulása esetén a kormánynak újra kell számolnia a konvergencia-programot, illetve várhatóan felül kell vizsgálnia az Új Széchenyi Tervet, Széll Kálmán tervet is. Varga Mihály hangsúlyozta, hogy egy negatív forgatókönyv esetén fel kell mérni, hogy a foglalkoztatás, a gyógyszerpiac, a közösségi közlekedés vagy a nyugdíjrendszer átalakítása során mely területen kell esetleg gyorsítani, vagy miről kell lemondani. Az államtitkár azt támogatná, hogy az adójóváírás már 2012-ben szűnjön meg. Mindez a már beharangozottakon felül további megszorításokat vetít előre már jövőre. Mint mondta, a MÁV és a BKV fokozatos adósságrendezése sem kerülhető meg. Ennek ellenére  Varga Mihály "kicsit túlzónak" tartja, hogy az elemzők szerint jövőre további 600 milliárd forintot kell majd  megspórolni.

A Miniszterelnökséget vezető államtitkár nem zárta ki a Mol-ban meglévő állami részesedés egy részének értékesítését megfelelő árfolyam esetén. "El tudok képzelni olyan helyzet, hogy 2012 elején a biztonságos finanszírozáshoz arra lesz szükség, hogy az állami csomag egy része értékesítésre kerüljön" – magyarázta. Hangsúlyozta ugyanakkor, hogy fontos érdek, hogy a magyar kormánynak az ország stratégiailag legfontosabb cégére rálátása legyen.

Varga Mihály arról is beszélt a Gazdasági Rádióban, hogy 2013-tól Magyarország is áttér az Európa Unió által addigra meghatározott átlagos bankadó mértékére. Kitért arra is, hogy "a kínai állampapír-vásárlási készség biztonságot nyújt Magyarországnak, még akkor is, ha most nincsen rá konkrétan szükség".

Most már csak az a kérdés, mit szól majd ehhez az őszinteségi rohamhoz a Kedves Vezető, ha megjön a nyaralásból, illetve kardjába dől-e ennek hallatán a vezéri jobbkéz, azaz Matolcsy "Álmodozó" György.

Bekövetkezett, amire számítani lehetett, az uniós elnökség után nagyobb fokozatra kapcsolt a narancsos úthenger – egyebek között a médiában is.  A közszolgálati médiában kirúgják az emberek harmadát, a fő szempont a tehetség, a hozzáértés, a gerincesség és az önálló, független gondolkodás. Félreértés ne essék, akiben ez megvan, az repül. Leginkább azok maradhatnak, akik bármilyen politikai manipulációt lenyelnek. Készül a leszámolás az ellenzéki orgánumokkal is. A média alapítvány szóvivője pedig közölte, hogy mindenkit beperelnek, aki azt állítja, hogy politikai tisztogatás folyik. Nos, állok elébe!

Téveszme: a sajtószabadság él és virul, szamárság az ellenkezőjét állítani (Kovács Zoltán, kommunikációs államtitkár)

A valóság: a hatalom közvetlen pártirányítást akar a sajtóban, csak azt szabad megírni, bemondani, ami ukázban jött. Aki túl jó ahhoz emberileg, vagy szakmailag, hogy szó nélkül hajbókoljon és bevállalja akár a riportok meghamisítását is, azt megalázó módon kirúgják, akkor is, ha ez törvénytelen, mert védett korban van, vagy szakszervezeti vezető.
 
Magyarázat: olvastam a kommenteket, hogy mit kell annyit sírni, bezzeg amikor a bányászokat, kohászokat, közalkalmazottakat stb. rúgták ki, azt senki sem tette szóvá. Túl azon, hogy a „legyen másnak is rossz”, illetve „dögöljön meg a szomszéd tehene” magyaros szemlélete nem igazán etikus, a tényállítás sem felel meg a valóságnak. Most pont azokat rúgják ki, akik éppen hogy szóvá tették.

Az egész borzalmas stílusban véghez vitt tisztogatás mögött a Fidesznek az a súlyos téveszméje áll, hogy ha elhallgattatják a kritikus hangokat, bármit el lehet hitetni a választókkal. Ha a nemzet bullshit generátora, Szijjártó Péter hússzor elmondja, hogy az egykulcsos adó mindenkinek jó, és sehol nem írják meg, hogy talán mégsem, akkor az emberek ezt nem veszik észre 

Talán az a legszörnyűbb, hogy mindez elképesztő szakmai hozzá nem értéssel párosul. Nincs például műsorterv, így értelmetlen arról beszélni, hogy racionalizáltak. Mihez képest? Volt olyan eset, hogy megtartották egy műsor szerkesztőjét, mert a műsor sikeres és kellene – csak éppen kirúgták a teljes stábját. Most, hogy azt mondja, így nem tudja megcsinálni, nekiestek, hogy ha szabotál, őt is kirúgják.

Az egyik ismerősöm a rádióban volt hírszerkesztő. Átkerült a média alapítványhoz, azóta az megy, hogy az egyik nap rádiós hírszerkesztő, másnap sportriporter a tévében, a harmadikon meg a rádióban ügyeletes riporter a Krónikában. (Nem vicc, tényleg!) A főnökök nem értik, hogy így nem lehet felkészülni, előre dolgozni, arról nem is beszélve, hogy például a rádiós hírszerkesztő és a tévés sportriporter az két különböző szakma.

Lehet persze azt is szajkózni, hogy nincs itt semmi gond, minden kritika csak a nemzetközi baloldal összeesküvése, azért mégiscsak feltűnő, hogy miket írnak a német konzervatív lapok. A Welt am Sonntag például Befogni a szájat Magyarországon címmel közölt terjedelmes elemzést, amely hangsúlyozza, hogy a magyar európai uniós elnökség befejeztével "véletlenül a bírálókat" rúgják ki a közmédiából. "Magyarország átalakítása Orbán-birodalommá folytatódik tovább. Tegnap az alkotmány, ma a média, holnap a szociális rendszerek" – írja a konzervatív vasárnapi újság. A szintén konzervatív Frankfurter Allgemeine Zeitung pénteken meg egyebek között azt emelte ki, hogy az elbocsátásokat Papp Dániel bonyolította le. Pappot a német lap szerint olyan újságíróként ábrázolják, akinek pályája a jobboldali radikális Jobbik párton és a szélsőjobboldali Echo televízión keresztül vezetett a magyar közszolgálati médiaszerkesztőség élére. A szerző hangoztatta azt is, hogy Papp Dániel felelős a Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselő budapesti látogatásáról készült tudósítás "manipulálásáért".

u. i.: az örülünk, Vincent? blog közben kiderítette, hogy az MTI beszari módon meghamisította a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkét, ugyanis a német eredetiben nem manipulálásról van szó, hanem meghamisításról, idézőjel nélkül...

A Fidesz sorozatban veri át a parlamenten a személyre szabott törvényeket, amelyekkel egyes politikusaiknak kedveznek; a lex Borkaitól a lex Szapáryn át a lex Esztergomig hosszasan lehetnek sorolni a nem kifejezetten jogállami eseteket. A január elseje óta hatályos lex Simicska azonban annyiban egyedinek számít, hogy számszerűsíthető, súlyos veszteséget, összesen jóval több mint egymilliárd forintos bevételkiesést okoz az államnak és az önkormányzatoknak.

A ma már csak lex Simicskaként emlegetett törvényt tavaly decemberben az addigra már megszokott módon, a feltűnést kerülve, politikailag látszólag teljesen közömbös közlekedési tárgyú törvények módosításával nyomták át a parlamenten. A 2010. évi CLXXII. törvény 4. paragrafusa megtiltja reklámhordozók kihelyezését a közutak területén, felettük vagy mellettük - kivéve a járdát. Mindezt azzal indokolták, hogy meg kell szüntetni a közlekedés biztonságát veszélyeztető reklámokat, azt azonban szakmailag képtelenség megindokolni, miért lenne veszélyesebb az úttesttől akár 100 méterre elhelyezett reklámtábla, mint az, amely a járdán virít, közvetlenül az úttest mellett és éjjel akár még világít is. Arra sem lehet ésszerű szakmai érvet találni, hogy villanyoszlopon tilos hirdetést elhelyezni, miközben például hirdetőoszlopon vagy házfalon szabad. Tegyük hozzá, az Európai Unió egyetlen országában sem rendeltek még el hasonló tilalmat.

Nem arról van persze szó, hogy a nagy törvénygyári kapkodásban elszúrták a jogszabály megszövegezését: a lex Simicska tökéletesen megfelel valódi céljának, a Fidesz gazdasági hátterét irányító Simicska Lajos megtámogatásának, és konkurensei kikészítésének. Orbán Viktor volt középiskolai, majd kollégiumi társa érdekelt ugyanis - a B-Reklám Kereskedelmi és Szolgáltató Kft.-n keresztül - a hirdetési piac egyik szereplőjében, a Mahír Zrt.-ben (egyben a cég vezérigazgatója is ő). A tiltások úgy vannak megfogalmazva, hogy azok ne érintsék a Mahírt, viszont lehetetlen helyzetbe hozzák az ESMA Zrt-t, amely pont a betiltott közúti - közműoszlopokon elhelyezett - reklámok szegmensében piacvezető. Simicska nyilván azért is neheztel az ESMA spanyol-magyar reklámcégre, mert piaci információk szerint 2009-ben megpróbálta megvásárolni, ám felsült a kísérlettel.

Az ESMA most nem csak azért van súlyos helyzetben, mert nem juthat hozzá a tervezett bevételekhez: nem tudja teljesíteni a korábban megkötött szerződéseit sem, amelyek akár évekre szóltak. Túl azon, hogy normálisan működő piacgazdaságban elképzelhetetlen a kormányzó párthoz közel álló cég konkurensének jogszabályi eszközökkel történő kiiktatása, a lex Simicska súlyos károkat is okoz az államnak és az önkormányzatoknak, azaz végső soron az adófizetőknek. Úgy tudjuk ráadásul, hogy a lex Simicskának mintegy 300 munkahely megszűnése lesz a következménye.

A legnagyobb vesztes maga az állam, amely a törvény miatt becslések szerint évente mintegy 900 millió forint adóbevételről mond le. A második legnagyobb károsult a főváros, amely 60 millió forint iparűzési adótól és 48 millió forint közterület használati díjtól esik el. A Budapesti Főpolgármesteri Hivatal és az Elmű Rt. közös cége, a Budapesti Dísz-, és Közvilágítási Kft. évi 106 millió forint használati díjról mondhat le.

Az ESMA hirdetései nélkül komoly veszteségeket könyvelhetnek el a megyei jogú városok is. A legnagyobb vesztes Nyíregyháza, amely 60 millió forint közterület használati díjtól esik el. Szombathelynek a becslések szerint 40 milliós, Debrecennek 31 milliós, Győrnek 22,5 milliós, Székesfehérvárnak 10 milliós, Miskolcnak 9 milliós, Bajának pedig több mint 8 milliós közterület használati díj bevételkiesést jelent a lex Simicska. Számos további város és a budapesti kerületek is 5-10 milliós veszteséggel számolhatnak.

Az önkormányzatok fuldokolnak az adósságban, érthető, hogy ez fájdalmas veszteség. Nem véletlen, hogy Kósa Lajos debreceni polgármester, úgy is, mint a Megyei Jogú Városok Szövetségének vezetője megpróbálta módosítani a törvényt. Azt javasolta, hogy az önkormányzatok dönthessenek a tulajdonukat képező helyi közutak esetében, ettől még a tilalom fennmaradt volna az állami tulajdont képező autópályákon és gyorsforgalmi utakon. Hiába választották azonban újra alelnökké Kósát a Fidesz kongresszusán, a lex Simicska erősebbnek bizonyult és a debreceni polgármester kénytelen volt a módosító indítványt visszavonni.

u. i.:

Sajnos a helyzet még rosszabb. A bejegyzés írása óta olvastam Tóth Zoltán választási szakértő nyilatkozatát, amelyből kiderül, hogy az új választási szisztéma azt is tiltja, hogy a pártok közös jelölteket és/vagy közös listát állítsanak, ha csak választási szövetségről van szó. Csak az olyan állandó szövetség indulhat közösen, mint a Fidesz-KDNP. Ezt nyilván pont azért találták ki, nehogy az MSZP és az LMP választási szövetséget köthessen.

Tóth szerint "Ha a kisebb ellenzéki pártok nem indulhatnak közös listán függetlenségük feladása nélkül, egy csak a választásra szóló szövetségben, és úgy, hogy utána a csatolt listából világos lenne, kire, mennyi szavazat érkezett, akkor egyértelmű, hogy kizárólag a Fidesz-KDNP-nek van esélye."

Keleti szél fúj a Duna partján: Orbán Viktornak megtetszett a kínai modell, a centrális erőtér és a vadkapitalizmus szimbiózisa. A Fidesz, ha Kínát kell minősíteni, átesett nem is a ló, hanem egy komplett ménes túloldalára. Miközben alig három éve ellenzékből még hevesen bírálta a szocialista kormányt, mert szóba mert állni az emberi jogokat lábbal tipró pekingi vezetéssel, most már egyesesen szövetségről beszél és betiltja a tibetiek budapesti tüntetését. Többről van azonban szó, mint arról, hogy Fidesz végre felismerte Kína világpolitikai és gazdasági jelentősét.

Ma már közhelynek számít, hogy Kína megkerülhetetlen tényező a világgazdaságban, belátható időn belül pedig belenő a második szuperhatalom szerepkörébe. Pekinget a válság is felértékelte, hiszen a hosszú ideje fennálló külkereskedelmi többlete miatt hatalmas devizatartalékot halmozott fel és a fejlett országok legnagyobb hitelezőjévé lépett elő. Mostanában pedig a bajba jutott országokon segít azzal, hogy kihasználva a rendelkezésére álló tőkét, állampapírokat és cégeket vásárol. Persze nem jótékonyságból, hanem saját érdekeit szem előtt tartva, befolyást vásárolva és belátva, hogy a világ pénzügyi rendszerének összeomlása nekik sem tenne jót, ám ez így is mentőövet jelent a pénzszűkével küzdő államoknak, így az IMF olcsó hitelei ellen szabadságharcot hirdető magyar kormánynak is.

Orbán Viktort még az ősellenségeként kezelt Gyurcsány Ferenc is megdicsérte a Facebookon, amiért szakított a Fidesz korábbi radikális Kína ellenes retorikájával és az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartva egyezkedett a Budapestre látogató kínai kormányfővel. Az MSZP tegnap üdvözölte, hogy a kormány "nem ugrott el" a gazdasági együttműködés lehetősége elől. Józsa István, Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának szocialista alelnöke parlamenti sajtótájékoztatóján még azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kínai kapcsolatok felértékelését már a Medgyessy-kormány elindította 2003 májusában meghirdetett keleti orientációjú gazdaságpolitikával.

A Fidesz pálfordulása a pekingi úton valóban látványos, hiszen alig három éve Tibet-határozatot terjesztett elő a parlamentben, Kövér László pedig még azt is kifogásolta, hogy Peking kapta az olimpia rendezési jogát.

Bizonyos azonban, hogy amikor Orbán Viktor keleti szélről beszél, akkor nem pusztán a gazdasági együttműködés fontosságára gondol. Kínában annak a bizonyítékát látja, hogy a sikeres társadalmi és gazdasági rendszer alapja a centrális erőtér, azaz a központosított, megkérdőjelezhetetlen hatalom és a szociális jelzőtől megfosztott piacgazdaság, vagyis a brutális vadkapitalizmus összeházasítása.

Ami a Fidesz vonzódását illeti az ellensúlyok és korlátok nélkül gőzhengerként nyomuló hatalom iránt, az nem szorul különösebb bizonyításra: a médiatörvénytől kezdve, az alkotmánybíróság kiherélésén át az alapjogokat csorbító új alkotmányig ennek már számos bizonyítékát adta, ráadásul ezt nem is nagyon leplezi, hiszen maga Orbán Viktor beszélt a centrális erőtér szükségességéről és arról, hogy 40 évre akarja bebetonozni rendszerét.

Idővel kibontakozott a másik irány is, a szociális piacgazdaság lebontása, azaz a szociális ellátások megvágása, a szakszervezeti és munkavállalói jogosultságok megnyirbálása, a bérszínvonal leszorítása az adórendszer átalakításával és az éhbérér dolgoztatott közmunkás seregek tervezett felállításával.

Ide tartozik a kommunista államban működő kínai piacgazdaságra emlékeztető állami beavatkozás a magáncégek működésébe, a bérkommandótól kezdve az államilag felügyelt csődeljárásokon és cégekhez vezényelt kormánybiztosokon át az államosításokig. Ha minden Orbán Viktor tervei szerint alakul, a mögöttünk hagyott 21 év valóban csak rövid történelmi kitérő lesz és Magyarország működése jobban fog hasonlítani a kínai modellére, mint a nyugati demokráciákéra.
 

Ha a parlament elfogadja a büntetőeljárás nyilvánvalóan alkotmányellenes módosítását a kiemeltnek minősített ügyek esetében – márpedig kétség nem férhet hozzá, hogy elfogadja –, akkor tényleg látványosan vége a jogállamnak. Az is botrányos, hogy korlátozzák a védelem jogait, miközben meghosszabbítják a gyanúsítottak bírói végzés nélküli őrizetét, szerintem azonban az a lényeg, hogy az ügyészség választhatja ki az eljáró bíróságot. Mert mit is jelent ez? Azt, hogy a politikailag elkötelezett főügyész választhatja ki az ítélkező bírót, miközben január elsejével kényszernyugdíjazással lefejezik a bíróságokat. Biztos lesz legalább egy olyan bíróság, ahol a kívánalmaknak megfelelő ítéleteket hoznak. Vagyis pártutasításra lényegében az ügyészség ítélkezik. Tényleg jöhetnek a koncepciós perek.

Téveszme: a törvényjavaslat célja az indoklás szerint a kiemelt ügyek hatékony és belátható időben lezárható jogszerű elbírálása. Lázár János fideszes frakcióvezető szerint azt akarják, hogy ne csak jog-, hanem igazságszolgáltatás is legyen.

A valóság: az indoklás még csak nem is igazi téveszme, hanem mezei hazugság. Árulkodó, hogy például a sorozatgyilkosság, vagy a terrorcselekmény nem számít kiemelt ügynek, az egész javaslat a politikai ellenfelek ellen indított eljárásokra van kihegyezve. A politikai ügyekre. Cser-Palkovics András fideszes bizottsági alelnök be is vallotta, hogy például Sukoró esetében akarják alkalmazni.

Magyarázat: a TASZ, a Társaság a Szabadságjogokért részletes elemzést tett közé a törvényjavaslatról, a továbbiakban ezt idézem:

Balsai István volt igazságügyminiszter, volt ügyvéd, parlamenti képviselő 2011. június 14-én, amikor nyilvánossá és szinte biztossá vált, hogy hamarosan a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának tagja lesz, aláírásával hitelesítette, hogy sem az Alkotmányt, sem az Alaptörvényt, sem a Magyarország által ratifikált  nemzetközi egyezményeket nem tartja iránymutatónak  jogalkotói munkássága során.

A törvényjavaslat célja a hatékony, gyors, az igazság szolgáltatására törekvő jogrendszer felépítése, a közbizalom fenntartása, a kiemelt ügyek hatékony és belátható időben lezárható jogszerű elbírálása. A módosítást az indoklás szerint az tette szükségessé, hogy a hazai eljárásjogi rendszer több évtizedes alkalmazása során olyan szakmai és gyakorlati hiányosságok mutatkoztak, melyek korrekciója halaszthatatlan.
A javaslat indokolása ennél konkrétabb érveléssel, bűnügyi, büntetőljárási statisztikai adatokkal nem is terheli az érdeklődőket. Az azért említésre méltó, hogy bár hazánkban valóban több évtizede van eljárásjogi rendszer, de a büntetőeljárást tekintve a jelenlegi kereteket az 1998-ban elfogadott új büntetőeljárási törvény határozza meg, melyet már 2003. július 1-i hatályba lépése előtt háromszor jelentősen módosítottak. Ez a folyamat azóta is rendületlenül tart, 2003 óta kb. harminc alkalommal talált okot korrekcióra a jogalkotó.

A 2011. június 14-én beterjesztett javaslat másnap hajnali általános vitáján már csak négy parlamenti képviselő volt jelen. A módosítás szükségessége melletti fő érv az eljárások gyorsítása, különös tekintettel a kiemelt ügyekké nyilvánított esetekben, de a javaslat valójában alig tartalmaz olyan elemet, mely ténylegesen ezt a célt szolgálná. A gyorsítónak nevezett technikák többsége a jelenleg hatályos törvényben is megtalálható, pl. a leterhelt bíróságoktól kevésbé forgalmas bíróság átvehet ügyeket, csak éppen jelenleg – helyesen - az ügyészségnek nincs beleszólása abba, hogy hol hozzanak ítéletet. A külföldön tartózkodó, vagy bármely más vádlott, ha nem akar elmenni a tárgyalásra, és ezt írásban jelzi, akkor nélküle is lefolytatható az eljárás, az ismeretlen helyen lévő vádlott távollétében, pedig régóta be lehet fejezni az ügyeket. A tárgyalásról lemondás (ez nevezhető jogi értelemben vett vádalkunak) intézménye is évek óta ismert, csak az ügyészek nem szeretik, mivel keveslik a törvényben előirányzott büntetéseket. Azzal, hogy az ügyészek számára vonzóbbá teszik ezt a lehetőséget a büntetés mértékének – nem mellesleg a büntető törvénykönyvvel ellentétes – megemelésével, nem teszik népszerűbbé az egyszerűsített és gyorsabb megoldást, mivel így a vádlottak fogják elutasítani a bizonytalan üzletet.

Az sem gyorsítja az eljárást, hogy a nyomozási bírót erőteljesen figyelmeztetik arra, hogy az előzetes letartóztatásról hozott határozatban ne kössön túl sok mindent a terhelt orrára, mert ha valaki tisztában van azzal, hogy pontosan mivel gyanúsítják, akkor veszélyezteti a rendőrség és az ügyészség speciális nyomozástaktikai érdekeit. Ez egyébként burkoltan azt is jelenti, hogy Magyarországon egy bűncselekmény elkövetésével meggyanúsított személynek nincs joga pontosan tudni, hogy mi miatt indult ellene eljárás, és azt milyen bizonyítékok támasztják alá, azaz legalábbis a nyomozás befejezéséig nincs joga a tisztességes eljáráshoz.

Végképp nem a gyorsaságot szolgálja 120 órás őrizet lehetőségének bevezetése, a védőtől való eltiltás az első 48 órában és a tanú poligráfos vizsgálata a kiemelt jelentőségűnek tartott ügyekben.

A kiemelt jelentőségű ügyek között helyet kaptak vétségek, és több, egyébként nem kiemelt tárgyi súlyú cselekmény, mely 3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Ilyen büntetési tétel, és büntetlen előélet esetén letöltendő szabadságvesztés kiszabása ritka, éppen ezért jellemzően előzetes letartóztatást sem szokás elrendelni. A törvényjavaslat elfogadása esetén azonban mostantól lehet majd 5 napig őrizni az ilyen terhelteket is.

A törvényjavaslat szerint kiemelt jelentőségű ügyek a vezető beosztásban lévő által elkövetett vesztegetés (2-8 illetve 5-10 év), a vesztegetés feljelentésének elmulasztása (0–3 év), a befolyással üzérkedés (0-2, 0-3, 1-5, 2-8 év), ha az elkövetéssel képviselő, állami vezető, költségvetési vagy közigazgatási szerv vezető beosztású dolgozója gyanúsítható, illetve a hivatali visszaélés minden esete (3 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény). Ezen kívül kiemelt jelentőségű ügy a jogosulatlan gazdasági előny megszerzése és az adócsalások (utóbbi cselekményekben a NAV nyomoz), és minden 50 millió forint feletti értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmény.

Az őrizet időtartamának felemelésére a javaslat semmilyen magyarázatot nem ad. Magyarországon az őrizet hagyományosan 72 óráig tarthat, eddig lehet valakit bírói döntés nélkül fogva tartani. Vitathatatlan, hogy 1990 és 1995 között 120 óra lehetett az őrizet, de amiatt kellett visszaállítani a rövidebb határidőt, mert a Magyarországon 1992. november 5. óta hatályos emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény azt a kötelezettséget rótta a törvényhozásra és jogalkalmazásra, hogy a hazai jog összhangban legyen az Európai Emberi Jogi Bizottságnak és Bíróságnak az Egyezmény rendelkezéseit alkalmazó és értelmező gyakorlatával. Az Egyezmény 5. cikkének 3. pontja kimondja, hogy az őrizetbe vett személyt haladéktalanul bíró elé kell állítani. Hasonló rendelkezést tartalmaz a Magyarországon szintén kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 9. cikkének 3. pontja. Az Európai Emberi Jogi Bíróság ítéletei szerint a terhelt bírósági határozat nélküli fogvatartásának öt napos időtartama ellenkezik a haladéktalan bíró elé állítás követelményével.

Ha a 120 órás őrizet korábban ellentétes volt a fenti egyezményekkel, akkor 2011-ben is ellentétes, mivel az ezzel kapcsolatos értelmezés nem változott. A 120 órás őrizet bevezetése semmilyen hasznot nem hozna, de annyit biztosan el lehetne vele érni, hogy akik emiatt az Emberi Jogi Bírósághoz fordulnának, nyernének, és a Magyar Államot kártérítésre köteleznék. Ennél is aggasztóbb, hogy a személyes szabadságtól megfosztás bírói kontrolljának lazítása azt a látszatot kelti, hogy a hosszabb fogvatartás lehetőségével nyomást akarnak gyakorolni azokra a gyanúsítottakra, akik nem működnek együtt a rendőrség és az ügyészség (valamint a NAV) által elvárt mértékben.

Ugyanezt sugallja az, a jogállamiság látszatát is nélkülöző javaslat, hogy a fogva lévő személyt 48 órára elszigetelnék a védőjétől. A büntetőeljárási törvény alapvető rendelkezése, hogy a terhelt védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. Az Alkotmány szerint a büntetőeljárás alá vont személyeket az eljárás minden szakaszában megilleti a védelem joga. Az Alaptörvény szerint is a büntetőeljárás alá vont személynek az eljárás minden szakaszában joga van a védelemhez. A javaslat szerint viszont az őrizetbe vett gyanúsított az első 48 órában nem találkozhat a védőjével, és ha az első kihallgatásra az őrizet első 48 órájában kerül sor, akkor azon a védő nem lehet jelen. Új szabály az is, hogy a gyanúsítottat az első 72 órában kell kihallgatni.  Ez azért új, mert a Be. általános szabályai szerint a fogva lévő terheltet 24 órán belül kell kihallgatni. Mi lehet az indok arra, hogy a kiemelt ügyekben nem kell ennyire sietni, és további két napot hagynak az első jegyzőkönyv felvételére? A javaslat adós maradt ennek a magyarázatával, mint ahogyan azzal is, hogy mi az oka a védő alkotmánysértő távoltartásának, és vajon mi indokolhatja a védelemhez való alkotmányos jog semmibe vételét?

A tanú vallomásának poligráfos vizsgálata szintén csak a nyomásgyakorlás eszköztárát szélesítheti, mivel egyébként még a terhelt sem vethető alá ilyen eljárásnak beleegyezése nélkül. A magyar bírói gyakorlat nem tekinti fajsúlyos bizonyítéknak a poligráf eredményét, de tanú esetében ez a módszer további kérdéseket vet fel: ha jelez a poligráf, akkor hamis tanúzás miatt eljárást indítanak? Önkéntes alapon eddig is poligráfoztak tanúkat, a TASZ álláspontja szerint ezen nincs ok változtatni.
Minderről a javaslat indokolása ennyit mond: indokolt a törvényben meghatározni a kiemelt jelentőségű ügyek körét és azok eltérő eljárási szabályait annak érdekében, hogy az ilyen ügyek a lehető leghatékonyabb módon és ésszerű határidőn belül kerüljenek kivizsgálásra és elbírálásra.

A személyi szabadságtól megfosztás bírói kontrolljának gyengítése, a védelemhez való jog korlátozása, a tanú poligráfra küldése nem lehet a hatékonyság eszköze a XXI. századi Európában.
 
Sajtóhírek szerint Cser-Palkovics András fideszes bizottsági alelnök szerint arra hajlandók a kormánypártok, hogy az ügyvéd nélküli kihallgatásra előírt 48 órából engedjenek, de a védőtől való elzárást szükségesnek tartják, mivel "ha nincsenek ilyen korlátozó szabályok, az első pillanattól az eljárás lassítása lesz a cél". Szerintük nem korlátozza a védelemhez való jogot a védő kizárása az első 48 órában, mivel a kihallgatáson amúgy sem köteles jelen lenni. Ebből az derül ki, hogy az előterjesztők a védőt tartják a hatékonyság és gyorsaság legfőbb kerékkötőjének, és lassításnak azt tekintik, amikor valaki nem tesz gyorsan, lehetőleg 48 órán belül feltáró beismerő vallomást. És az is kiderül, hogy van olyan törvényhozó, aki nincs tisztában a ’nem vagy köteles csinálni valamit’ és a ’nem csinálhatsz valamit’ kijelentések közötti különbséggel.

A TASZ álláspontja szerint ideje lenne szakítani azzal a régen elavult nézettel, mely szerint a beismerő vallomás a bizonyítékok királynője, és a terhelő tanúvallomásnak is le kellene kerülnie dobogós helyéről. A nyomozás feladata nem a beismerő vallomás kicsikarása, hanem a bizonyítékok összegyűjtése, amik akkor a legmeggyőzőbbek, ha beismerő vallomások nélkül is megállják a helyüket. Ez lenne garancia arra, hogy valóban igazságot tud szolgáltatni az igazságszolgáltatás.

A TASZ álláspontja szerint a törvényjavaslat számos pontja alkotmányellenes, és hatályos nemzetközi szerződésekbe ütközik, ezért a törvényjavaslat haladéktalan visszavonását kéri az előterjesztőtől.
 

A kereszténydemokraták ifjúsági szervezetének elnöke azzal a meghökkentő elmélettel állt ma elő, hogy azért nem szabad megengedni a homoszexuálisok házasságkötését, mert az diszkrimináció lenne – nyilván azokkal szemben, akiknek volt szerencséjük nem melegnek születni. Mivel ez egy a felmérések szerint ki nem mutatható támogatottságú párt még kevésbé jelentős ifjúsági szervezetének agymenése, jót is röhöghetnénk rajta, ha a Kedves Vezető kegyelméből ezek a senkik nem lennének éppen hatalmon. No meg nem csak a melegekről van szó, hanem végső soron bármely kisebbségről, a rendvédelmi bohócoktól kezdve a nyuggerekig mindenkit ilyen arrogáns módon kezelnek le.

Téveszme: "a kereszténydemokraták diszkriminatívnak tartják a természeténél fogva különböző dolgok azonos módon kezelését, így álláspontjuk szerint nem tehető egyenlőségjel a férfi és nő kapcsolatán alapuló házasság és az azonos nemű személyek együttélése közt."(Stágel Bence, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség elnöke az MTI-nek adott nyilatkozatában.)

A valóság: igaziból nem is nagyon érjük azt a logikát, amely szerint diszkrimináció, ha a kisebbségek (akik persze nyilván különböznek valamiben a többségtől, éppen ezért kisebbségek), valamiben azonos jogokat élveznek a többséggel. Mi már csak ilyen "konzervatívok" vagyunk, ragaszkodunk a hagyományos értelmezéshez: az a diszkrimináció, magyarán jogtalan megkülönböztetés, ha egy kisebbség nem kapja meg a mindenkit megillető jogokat.

Magyarázat: az ifjú keresztények oly sok honfitársunkhoz hasonlóan abban lelik örömüket, ha másoknak minél rosszabb, akkor is, ha ettől nekik konkrétan semmilyen előnyük nem származik. Viszont le lehet nézni a szerencsétleneket. Ez ugyebár mélyen keresztény szemlélet lenne...

Azt nem vitathatja senki, hogy két hetero és két meleg házassága két különböző dolog, na de tegyük gyorsan hozzá, hogy bármely két hetero házassága is eltér bármely másiktól. Az egyiknek válás a vége, a másik sírig tart, az egyikben két gyerek születik, a másikban csak egy és így tovább. Ettől még nyugodtan lehetnek azonos jogaik, például az öröklés vagy a hitelfelvétel terén. A melegeket sújtó joghátrányokat jórészt orvosolta az előző ciklusban létrehozott bejegyzett élettársai jogállás, de nem mindet. Nem mélyednék el a melegek problémáiban, mert igazából arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy ez a hatalmi logika bármely – hangsúlyozom, bármely – kisebbséget sújthatja. Mindenki tagja valamely kisebbségnek, olyan nincs, hogy valaki minden szempontból a többséghez tartozzon. Ami azt illeti, a kereszténydemokraták halmaza is egy törpe minoritás.

Stágel Bence, aki persze azért nyilatkozott a hírügynökségnek, mert szerinte a melegeknek ma nem lett volna szabad felvonulniuk, azt elismerte, hogy elvileg "a békés gyülekezéshez való alkotmányos alapjog mindenkit megillet". Mégis jobb lenne szerinte ezt nem hagyni, mert hát "csak komoly rendőri jelenlét mellett biztosítható". Mintha a felvonulók tehetnének róla, nem azok, akik szeretnék megdobálni őket.

Azt külön sérelmezi az ifjú kereszténydemokrata, hogy egyes melegek szeretnének gyerekeket örökbe fogadni, mint mondta, "az azonos neműek párkapcsolata nem tölt be az állam által védendő társadalmi funkciót, a gyermekek jogaira is tekintettel az örökbefogadás ezért sem engedélyezhető". Nos, ezúton hozom Stágel Bence tudomására, hogy gyereket ettől függetlenül is nevelnek, legfeljebb a gyereknek rosszabb, mert jogi hátrányok érik. Például ha az anyja élettársa egy nő, az (jogilag) nem gondoskodhat róla és a gyerek végrendelet nélkül nem örököl tőle. Szóval azért illene végiggondolni, kinek ártunk és mivel, mielőtt utat engedünk a baromira keresztényi zsigeri gyűlöletnek.
 

Pár napja "ünnepeltük" a 25. évfordulóját annak, hogy a magyar foci válogatott 3-0-ra kikapott Leónban a franciáktól. Talán elsőre furcsának tűnhet, de elfogott a nosztalgia. Igenis, visszasírom azt a csapatot, de még az eredményt is! Mert lehet, hogy méretes zakó volt, de nem névtelen senkiktől kaptunk ki (góllövők: Stopyra, Tigana és Rocheteau...), ami pedig még ennél is fontosabb, ez az 1986-os mexikói világbajnokságon történt.

A franciáktól elszenvedett vereséget persze elhomályosítja az emlékezetünkben a még nagyobb és máig érthetetlen kudarc: Irapuato. Kell-e magyarázni, ott kapott ki 6-0-ra a magyar csapat a szovjettől.

Az a kisiklás mindent megváltoztatott. A válogatott remekül szerepelt a selejtezőkön, egy felkészítési meccsen még a brazilokat is megvertük, sokan - nem csak az MLSZ megélhetési optimistái - az esélyesek közé sorolták a magyar válogatottat. Aztán jött Irapuato... Meg egy hét múlva León, a francia-hármas és a búcsú a vb-től. Mert hiába vertük a kanadaiakat a két fiaskó között (góllövők: Esterházy, Détári...), a nagyarányú vereségek miatt gólaránnyal lecsúsztunk a továbbjutó csoport-harmadikok listájáról. Vagyis a francia csapattól elszenvedett vereség volt a magyar válogatott máig utolsó szereplése egy világbajnokságon. Ez 25 éve történt. Azóta lényegében nincs magyar foci.

Irapuato, León, Marseille - megannyi súlyos kudarc, amit ma már visszasírunk. Hogy Bernt már ne is említsem. Azok a régi szép kudarcok! Már csak a nosztalgia maradt, ilyen gyönyörűséges kudarcokban - tartok tőle - már soha többé nem lesz részem. Közben pedig felnőtt egy generáció, amely már nem is láthatott igazi magyar focit. Csak azt a huszadrangú hamisítványt, amely miatt itthon üresek a lelátók. Mert ne áltassuk magunkat, attól még nem támad fel magyar foci, hogy vannak nálunk is tehetségek, Gerák, vagy Dzsuzsákok, akik ha szerencsések és időben kijutnak külföldre, nem szürkülnek bele a hazai posványba, és normális karriert futnak be. Ahhoz igazi bajnokság és igazi válogatott kellene.

Azt, hogy jövője sincs a magyar focinak, akkor értettem meg teljes mélységében, amikor tavaly karácsony előtt látogatóban voltam - Kispesten - a keresztlányomnál. Kiskamasz fiának a csuklóján egy Bayern München karszalag virított. Kiderült, hogy a szobája falát is az FC Hollywoodnak becézett német csapat posztere díszíti. Mert ő Bayern München szurkoló. Kérdeztem, kiknek szurkolnak az osztálytársai, mennyire népszerű az ő kedvence. Kiderült, hogy az osztályában a legtöbben a Unitednek, a Real Madridnak vagy a Barcelonának szurkolnak. Nevetve mesélte, hogy Barca szurkolói újabban úgy köszöntik reálos osztálytársaikat, hogy kezüket feltartva egy ötöst mutatnak - utalva a szezon első el classico találkozóján elért 5-0 arányú megsemmisítő Barca győzelemre.

Na és Fradi, MTK, Vasas vagy Újpest szurkoló? Vagy éppen Kispest? Na, olyan nincs! Mert ez a generáció már tényleg nem látott igazi magyar focit, viszont élőben nézheti a világ legjobbjait. Van tehát összehasonlítási alapja, így aztán eszébe sem jut "ezeknek" szurkolni, vagy kimenni a lehangoló produkciójukat nézni.
 

Vajon tisztában van-e a KDNP azzal, hogy az általa pénteken délután suttyomban beterjesztett egyházi törvényjavaslat értelmében maga Jézus Krisztus sem hozhatna létre egyházat, csak korlátozott jogokkal rendelkező egyesületet, ha balszerencséjére itt és most kellene nekiveselkednie ennek a feladatnak. Van más gond is a törvénnyel: mi az, hogy az állam akarja eldönteni, miben lehet hinni? Mert bizonyos mértékig erről van szó: mérlegeli a jelöltek hitelveit, működését és ennek alapján minősíti, osztályozza és különböző kasztokba sorolja a hiteket, illetve egyházaikat. Másrészt az állami ellenőrzés alá vont, vagy az egyházaknak átadott iskolákban keresztény hitre akarja nevelni a gyerekeket, az adófizetők pénzéből fizetve a hittan órákat. 

Téveszme: az egyházi törvényt módosítani kellett, mert sokan üzleti tevékenységet lepleznek egyházzal, hogy megússzák az adófizetést.

A valóság: ez valóban probléma, van már vagy 300 nyilvántartásba vett egyház Magyarországon, közülük nem egy nyilván üzletel, adót takarít meg, adományokat gyűjt, vagy egyszerűen adakozásra veszi rá az átejtett híveket. A megoldás azonban az ilyen esetek nyomozás és bírósági eljárás segítségével történő egyedi felgöngyölítése (elvégre az adócsalás és a szélhámosság bűncselekmény), nem pedig a vallás- és lelkiismereti szabadság bürokratikus és általános korlátozása.

Magyarázat: amit a bevezetőben Jézusról írtam, komolyan gondoltam. Az új törvény értelmében csak az lehet egyház, ami legalább húsz éve szervezett formában, egyesületként működik Magyarországon és legalább ezer, magyarországi lakóhellyel rendelkező természetes személy tagja van, továbbá az alapszabályát, létesítő okiratát, belső törvényét, szervezeti és működési szabályzatát vagy azoknak megfelelő más szabályzatát elfogadta, ügyintéző és képviseleti szerveit megválasztotta, stb. Ja, és tevékenysége nem sértheti az erkölcsöt. Melyiket? Ki határozza meg, mi erkölcsös?

Nos, mint tudjuk, Jézus összesen csak 12 tanítvánnyal, különösebb múlt nélkül indította útjára a kereszténységet, ráadásul nem is bíbelődtek holmi alapszabállyal. Ha jól belegondolunk, a kereszténység indulásakor nem volt más, mint egy radikális kis zsidó szekta. Aki kicsit is ismeri a vallástörténelmet, azt is tudja, hogy a keresztények bizony komcsik voltak. Egyenlőség és egyenlősdi volt, a közösség érdekét pedig fölébe helyezték az egyéninek. Más kérdés, hogy a hatalommal végül kiegyező és meggazdagodó egyházi vezetés viszonylag hamar szakított ezzel a hagyománnyal. Jó kis paradoxon, elvégre mit utál jobban a KDNP, mint a szektákat és a komcsikat?

Aztán: milyen jogon akarja egy elvileg világnézetileg semleges, szekularizált állam minősíteni a felekezeteket, s ezzel közvetve az állampolgárok hitét? Az egyik hit OK, támogatjuk, adóforintokból fizetjük a hittérítést, pardon az iskolai hittant, a másik hit pedig nem érdemli meg, hogy elismerjük annak, ami? Ezt is a Kedves Vezető és kiválasztott hivatalnokai akarják eldönteni?

Talán az eddigiekből, meg a korábbi bejegyzéseimből kiolvasható, hogy én magam ateista vagyok. Engem tehát ez látszólag közvetlenül nem érint, ennek ellenére nagyon utálnám, ha megint olyan országban kellene élnem, amely szabályozni akarja a hitet. Ha már az ateizmust szóba hoztam: fizetnek-e majd adóforintokból ateista „hittan” órákat? És például buddhista vagy sintoista hittant? Nyilván nem, pedig szociológiai felmérések szerint ateistából és szkeptikusból több van ebben az országban, mint templomjáró keresztényből. (A legtöbben pedig a maguk módján istenhívők, amit úgy is meg lehet fogalmazni, hogy istenben hisznek, az egyházban nem.)

Az is undorító, hogy ezt a törvényjavaslatot is képviselők indítványaként, az egyeztetést megkerülve nyújtották be, és persze pénteken délután, mint minden rázós javaslatot, hogy lehetőleg minél kisebb visszhangja legyen, esetleg már a szombati újságokba se kerüljön be. És pont pünkösd előtt - én is azért halogattam a reagálást, hogy ne sértsek vele érzékenységet. 
 

Keresztülverték a parlamenten Lézer Jani és Balsai István alkotmánymódosítását, amely lehetővé teszi a korkedvezményes nyugdíj megvonását vagy átalakítását kisebb összegű szociális juttatássá. Most nem mennék bele abba a vitába, mennyire igazságos a korkedvezményes nyugdíj (szerintem például egy bányásznak vagy egy tűzoltónak mindenképpen kell korkedvezményt adni, de egy kormány közeli felmérés szerint a zemberek többsége pont az ellenkezőjét gondolja: minek járjon más jobban, mint ő). Van azonban itt más nyomos érv is. Olyan, amivel nem is igen lehet vitatkozni. Az alkotmánymódosítással ugyanis egy szerződést rúgnak fel, egyoldalúan, erőből.

Téveszme: a kétharmados fülkeforradalom felhatalmazta a kormányt, hogy azt csináljon, amit akar. A módszerekben sem kell válogatni, nem kell például érdemben egyeztetni a „bohócokkal”. Mint azt Szijjártó Péter, a Kedves Vezető bullshit generátora éppen ma kifejtette: a szakszervezeti vezetők csak a „saját pecsenyéjüket sütögetik” és "bohóctréfát próbálnak űzni nemcsak a kormánnyal való tárgyalásból, hanem az általuk képviselt állományból is". Lézer Jani pedig korábban így érvelt a parlamentben: „Magyarország nem engedheti meg magának, hogy évente több mint 50 milliárd forintot fordítson harmincezer életerős, munkaképes ember ellátására”.

A valóság: a kormány ezzel egyoldalúan, egyeztetés nélkül felrúgott egy szerződést, amelyet az állam kötött bizonyos speciális területek munkavállalóival. Azt ígérte egyes embereknek, hogy ha vállalják a veszélyes, egészségkárosító és egyébként is szar munkát, ehhez képest kifejezetten szar fizetésért, akkor cserében korkedvezményes nyugdíjjal kárpótolja őket. Ha úgy tetszik, ez egy életpályamodell volt, hogy a kormány mostani egyik vesszőparipáját idézzem. Ez még nem is minden: fizetni is kellett a korkedvezményes nyugdíjért. Ezeknek az embereknek a munkáltatói külön járulékot fizettek ezért a kedvezményért! Az állam most maffiózó módra olyan „árut” vesz el, aminek az árát korábban zsebre vágta.

Magyarázat: a korkedvezményre jogosító munkakörben foglalkoztatott alkalmazottak után 2007 óta 13 százalékos korkedvezmény-biztosítási járulékot kell fizetniük a munkáltatóknak. A járulékot fokozatosan vezették be, több lépcsőben emelve erre a szintre a fizetendő összeget, ezért az elmúlt három és fél évben „csak” 30 milliárd forint folyt be ebből a járulékból a költségvetésbe – jelentős része az utolsó évben. Ha figyelembe vesszük a járadékot és azt is, hogy korkedvezményes nyugdíj nélkül rendesen meg kellene fizetni a rendőröket, tűzoltókat stb. máris kétséges Lézer Jani érve, a spórolás.

És akkor még nem is beszéltünk társadalmi közérzetről, szociális és biztonsági szempontokról, méltányosságról és jogbiztonságról...

Abban persze nincs semmi meglepő, hogy a kormány lelkifurdalás nélkül felrúg egy szerződést – megszoktuk, hogy azt hiszi, a szabályok őrá nem vonatkoznak, neki mindent szabad. Ha az alkotmányt tetszés szerint felül lehet írni, ha fű alatt lehet fontos törvényeket hozni, akkor miért pont a szerződésszegés lenne akadály.

Az sem meglepő, hogy semmibe veszi a szociális partnereket, az ellenszegülőket meg kriminalizálja, hogy kiiktassa az akaratának ellenállókat. Most azonban ebben is átléptek egy határt: az állampárti rendszer legsötétebb, fekete autós korszakát idézi Szima Juditnak, a Tettrekész Magyar Rendőrség Szakszervezet vezetőjének letartóztatása. Az üzenet világos: aki nagyon ugrál, arra ráküldik a Párt vasöklét, az ügyészséget. A Fidesz szolgálóleánya pedig mindig mindenkinél talál valamit, okkal, ok nélkül, a lényeg, hogy meg lehessen félemlíteni, aki szembe mer szállni a hatalommal. Így volt ez számos ellenzéki politikussal, a médiatörvény ellen tiltakozó filozófusokkal, gazdasági vezetőkkel. Mindegy, hogy tényleg volt-e vaj a fejükön, mert ha nem, az is csak évek múlva derül ki a bíróság előtt, ha egyáltalán.

Természetesen a mai egyeztetésen sem született megállapodás a rendészeti dolgozókat tömörítő érdekvédelmi szervezetek és a belügyminiszter között. A szakszervezetek sem elfogadni, sem támogatni nem tudják a Belügyminisztérium javaslatát a rendészeti dolgozók nyugdíjrendszerére, illetve életpályamodelljére. Lesz itt még balhé...
 

Nemzetgazdasági miniszterünk már megint nagyot mert álmodni: tegnap egy gazdasági fórumon azt fejtegette, hogy Magyarország és a Kárpát-medence a XXI. század elején megszülető új európai gazdaság motorjává válhat. Erről nekünk egyből a pannon puma jutott az eszünkbe, amely Matolcsy György egyik elődje, Kóka János szerint versenyre kelt volna az ázsiai kistigrisekkel.

Nagy kár, hogy hamar kiderült: a pannon puma fogatlan, a vízió meg közröhej tárgya lett. Ne legyünk azonban igazságtalanok, az eredeti álmodozó nem Kóka, hanem maga Matolcsy, aki már az első Orbán-kormány idején szédületes, kínai tempójú növekedést vizionált, amivel szépen kinőjük az adósságot, hiába szórjuk közben két kézzel a pénzt.

A Móron, a Wekerle Sándor emlékév keretében megrendezett Kárpát-medencei gazdasági fórumon tartott előadásában a miniszter újfent olyan növekedési ütemről beszélt, amit sem Brüsszelben, sem a pénzpiacokon nem tartanak reálisnak. Szerinte ugyanis a bruttó hazai termék (GDP) növekedési ütemének a 4-6 százalék közötti sávba emelésével, új munkahelyek teremtésével és az államadósság csökkentésével olyan versenyképes magyar gazdaság jön létre, amely valóban a Kárpát-medence központja lehet. Mint mondta, azok is látják, "akik kívülről néznek bennünket, hogy Európa egyik új növekedési zónája itt van"

A Fejér megyei gazdasági szakemberek, valamint az Erdélyből, a Felvidékről, a Délvidékről és Burgenlandból érkezett vendégek előtt Matolcsy György azt is kifejtette, hogy a siker érdekében vissza kell térnünk a magyar és Kárpát-medencei értékekhez, azaz meg kell becsülnünk a tudást, a tehetséget, s erkölcsileg is meg kell újulnunk.

A Fidesz tegnap újabb szöget ütött a demokratikus köztársaság koporsójába: megtartották tegnap az Állami Számvevőszékről (ÁSZ) szóló törvényjavaslat általános vitáját. A Transparency International és az MSZP szerint az új alaptörvényhez kapcsolódó első sarkalatos törvény lehetővé teszi, hogy az állam bármilyen adatot begyűjtsön az állampolgárokról, a szocialisták egyenesen "államrendőrségről" beszéltek, az LMP pedig az ÁSZ függetlenségének megőrzését szorgalmazta.

Téveszme: az új törvény elfogadása esetén az Országgyűlés egy szigorú, következetes, független, hatékony és átlátható Állami Számvevőszék feltételeit teremti meg (Domokos László, az ÁSZ fideszes elnöke).

A valóság: az Állami Számvevőszékről szóló törvény újabb csapás a jogállamra. Míg az helyeselhető, hogy az adatszolgáltatás kötelező legyen, elbliccelése pedig szankcionálható, semmi sem indokolja – az állam kíváncsiságán kívül – azt a lehetőséget, hogy mindenkiről begyűjthessék a kényes személyi adatokat.
 
Magyarázat: A Transparency International Magyarország még a tegnap megkezdődött parlamenti vita előtt levelet küldött a képviselőknek és az adatvédelmi ombudsmannak, élesen bírálva az Állami Számvevőszékről szóló törvényjavaslatot. A törvény értelmében ugyanis ÁSZ azoknak a cégeknek, alapítványoknak, egyesületeknek és egyházaknak egész tevékenységét ellenőrizheti, amelyek az állami támogatásban vagy ingyenes vagyonjuttatásban részesültek.

Így ha egy társadalmi szervezet vagy egyház akár csak egy forintot is kap az állampolgárok személyi jövedelemadójának nekik felajánlott egy százalékából, az ÁSZ teljes gazdálkodását ellenőrizheti és gyakorlatilag minden adatához hozzáférhet "legyen szó akár olyan nyilvántartásokról, melyekből a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyőződésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra vonatkozó különleges személyes adatok kiderülnek". Amennyiben pedig az egészségi állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó, valamint a bűnügyi személyes adatokról van szó a civil szervezet vagy egyház nyilvántartásában, úgy azokat a számvevő "ellenőrzés lefolytatása céljából átveheti és kezelheti".

A Transparency International kiemelte: már többször javasolta a pártfinanszírozás ellenőrzésére vonatkozó számvevőszéki hatáskörök megerősítését is, amit a jelen törvényjavaslat ismét elmulaszt. Ez nyilván nem olyan fontos a korrupció elleni harc szempontjából, mint emberek magánéletében vájkálni.

Amíg nem kaptuk meg a Szociális konzultáció 2011 kérdőívét, azt hihettük: megint csak a szokásos pórhintés zajlik, egyszerűen 7-800 millió forint elköltésével és néhány tendenciózus kérdéssel próbálják a legitimáció látszatát megszerezni a végig nem gondolt és kizárólag a legelesettebbeket sújtó megszorító intézkedésekhez.

Téveszme: ez is csak egy újabb propagandafogás, mint az alkotmány, illetve alaptörvény esetében folytatott konzultáció esetében.

A valóság: a levelet kibontva kizúg egy hatalmas lóláb is: a konzultáció egyik, ha nem éppen a legfontosabb célja a titkosnak szánt adatgyűjtés lehet, a hírhedt Kubatov lista aktualizálása. A címzett neve és címe a boríték áttetsző ablaka mögött ugyanis nem külön lapon van, mint illene, hanem a visszaküldendő kérdőíven. Elkérik még az e-mail címünket is, és a lapon ott van két vonalkód. Ami azt jelenti, hogy gépesítve lehet adatbázist képezni a válaszlevelekből, nevünkhöz, címünkhöz, e-mailünkhöz rendelve a válaszokból kiolvasható politikai nézeteinket.

Magyarázat: A Kubatov lista ügye mára félig már feledésbe merült, pedig hatalmas botránynak kellett volna lennie. Arról van szó, hogy a választások előtt kiderült, a Fidesz a kopogtató cédulák gyűjtésekor éveken át listát készített névvel, címmel a választópolgárokról, feltűntetve politikai nézeteiket. Erről Kubatov Gábor, a Fidesz országos pártigazgatója is beszélt az aktivisták előtt, de beszédét rögzítették és közé tették az interneten. Aztán gyorsan jött az ellencsapás, a tévében bemutattak egy felvételt, amelyen egy állítólagos MSZP-s aktivista megmutatta, hogy a szocialistáknak is van listájuk. Az már csak a választás után derült ki, hogy ez a felvétel hamisítvány volt, az állítólag szocialista aktivista valójában Kubatov embere volt. Normális országban a listakészítésbe és a csalásba nemcsak Kubatov, hanem a pártja is belebukott volna. Nálunk viszont éppen frissítik a listát.