Keleti szél fúj a Duna partján: Orbán Viktornak megtetszett a kínai modell, a centrális erőtér és a vadkapitalizmus szimbiózisa. A Fidesz, ha Kínát kell minősíteni, átesett nem is a ló, hanem egy komplett ménes túloldalára. Miközben alig három éve ellenzékből még hevesen bírálta a szocialista kormányt, mert szóba mert állni az emberi jogokat lábbal tipró pekingi vezetéssel, most már egyesesen szövetségről beszél és betiltja a tibetiek budapesti tüntetését. Többről van azonban szó, mint arról, hogy Fidesz végre felismerte Kína világpolitikai és gazdasági jelentősét.
Ma már közhelynek számít, hogy Kína megkerülhetetlen tényező a világgazdaságban, belátható időn belül pedig belenő a második szuperhatalom szerepkörébe. Pekinget a válság is felértékelte, hiszen a hosszú ideje fennálló külkereskedelmi többlete miatt hatalmas devizatartalékot halmozott fel és a fejlett országok legnagyobb hitelezőjévé lépett elő. Mostanában pedig a bajba jutott országokon segít azzal, hogy kihasználva a rendelkezésére álló tőkét, állampapírokat és cégeket vásárol. Persze nem jótékonyságból, hanem saját érdekeit szem előtt tartva, befolyást vásárolva és belátva, hogy a világ pénzügyi rendszerének összeomlása nekik sem tenne jót, ám ez így is mentőövet jelent a pénzszűkével küzdő államoknak, így az IMF olcsó hitelei ellen szabadságharcot hirdető magyar kormánynak is.
Orbán Viktort még az ősellenségeként kezelt Gyurcsány Ferenc is megdicsérte a Facebookon, amiért szakított a Fidesz korábbi radikális Kína ellenes retorikájával és az ország gazdasági érdekeit szem előtt tartva egyezkedett a Budapestre látogató kínai kormányfővel. Az MSZP tegnap üdvözölte, hogy a kormány "nem ugrott el" a gazdasági együttműködés lehetősége elől. Józsa István, Országgyűlés Gazdasági és informatikai bizottságának szocialista alelnöke parlamenti sajtótájékoztatóján még azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy a kínai kapcsolatok felértékelését már a Medgyessy-kormány elindította 2003 májusában meghirdetett keleti orientációjú gazdaságpolitikával.
A Fidesz pálfordulása a pekingi úton valóban látványos, hiszen alig három éve Tibet-határozatot terjesztett elő a parlamentben, Kövér László pedig még azt is kifogásolta, hogy Peking kapta az olimpia rendezési jogát.
Bizonyos azonban, hogy amikor Orbán Viktor keleti szélről beszél, akkor nem pusztán a gazdasági együttműködés fontosságára gondol. Kínában annak a bizonyítékát látja, hogy a sikeres társadalmi és gazdasági rendszer alapja a centrális erőtér, azaz a központosított, megkérdőjelezhetetlen hatalom és a szociális jelzőtől megfosztott piacgazdaság, vagyis a brutális vadkapitalizmus összeházasítása.
Ami a Fidesz vonzódását illeti az ellensúlyok és korlátok nélkül gőzhengerként nyomuló hatalom iránt, az nem szorul különösebb bizonyításra: a médiatörvénytől kezdve, az alkotmánybíróság kiherélésén át az alapjogokat csorbító új alkotmányig ennek már számos bizonyítékát adta, ráadásul ezt nem is nagyon leplezi, hiszen maga Orbán Viktor beszélt a centrális erőtér szükségességéről és arról, hogy 40 évre akarja bebetonozni rendszerét.
Idővel kibontakozott a másik irány is, a szociális piacgazdaság lebontása, azaz a szociális ellátások megvágása, a szakszervezeti és munkavállalói jogosultságok megnyirbálása, a bérszínvonal leszorítása az adórendszer átalakításával és az éhbérér dolgoztatott közmunkás seregek tervezett felállításával.
Ide tartozik a kommunista államban működő kínai piacgazdaságra emlékeztető állami beavatkozás a magáncégek működésébe, a bérkommandótól kezdve az államilag felügyelt csődeljárásokon és cégekhez vezényelt kormánybiztosokon át az államosításokig. Ha minden Orbán Viktor tervei szerint alakul, a mögöttünk hagyott 21 év valóban csak rövid történelmi kitérő lesz és Magyarország működése jobban fog hasonlítani a kínai modellére, mint a nyugati demokráciákéra.
