Tegnap jogerősen, másodfokon is súlyos pénzbüntetésre ítélt a bíróság, mert egy híres emberről igazat írtam. Nem, nem másztam bele a magánéletébe vagy ilyesmi, hanem megírtam, mit mondott az illető egyik peréről az őt feljelentő felperes ügyvédje. A bíróság szerint az ügyvéd igazat mondott, én meg pontosan idéztem, ám az igazság megírása ártott az illető jó hírének.

Téveszme: a bíróságok majd megvédik az újságírókat, akkor is, ha a médiatörvény, vagy a médiahatóság gyakorlata miatt hátrányos helyzetbe kerülnek.

A valóság: a bíróságok csak alkalmazzák a jogot, a kezük ebben az értelemben meg van kötve. Ha a jogalkotó, vagyis a parlamenti többség rossz jogszabályokat alkot, mert nem igazán érti a sajtó, főleg az online média működését (eddig ez volt a jellemző), akkor is ezeket a törvényeket kell alkalmazni. Még rosszabb a helyzet, ha a jogalkotó kifejezetten azzal a hátsó szándékkal alkot törvényeket (lásd médiatörvény), hogy a sajtót megregulázza. A bíróság ezzel szemben tehetetlen, arról nem is beszélve, hogy a bíróságok sem igazán értik a sajtó, főleg az online média működését.

Magyarázat: a konkrét eset pár éve történt. Egy viszonylag kis látogatottságú internetes bulvár portálnak készítettem a napi lapszemlét, ebbe vettem bele pár mondatot egy napilapnak az illető híresség peréről beszámoló cikkéből. Vagyis még csak nem is direktben én írtam bármit is, hanem csak idéztem szó szerint a lapszemlében a szemlézett és hivatkozott lapot.

Már az is szakmai nonszensz szerintem, hogy egy lapszemlét ugyanúgy kezel a jog, mint az eredeti és idézett cikket. A konkrét ügyben a híresség elbukta a perét, amiről rengeteg lap és portál beszámolt, majd ő mindenkit beperelt és tucatnyi – többnyire csak lapszemlét közlő – helyről bekasszírozta azt a pénzt, amit az eredeti perében neki kellett kifizetnie. Vagy többet...

A bíróság a peremben bizonyítási eljárásban vizsgálta, az eredeti cikkben idézett ügyvéd igazat mondott-e, és megállapította, hogy igen, minden tekintetben. A lap pontosan idézte cikkében az ügyvédet, én meg szó szerint vettem át pár mondatot. Vagyis szakmailag senki nem hibázott, de az írás (vagyis a megírt tény, az igazság) sértette a híresség hírnevét. Ez nekem kb. félmillióba fáj.

Az már csak röhejes hab a tortán, hogy a bírósági ítélet indoklása szerint hiba volt, hogy a lapszemlében csak pár mondatot vettem át az idézett cikkből, nem a kerek egészet. Egy lapszemlében, amiben több lap több cikkét idéztem röviden... Arról nem is beszélve, hogy ez ügyben hiába hivatkoztunk arra, hogy a lapszemlében ott volt a link az eredeti cikkre. Ezt a link dolgot a bíróság nem is értette...

Ez az én ügyem, de cseppben a tenger. Mert a jog szerint azért is be lehet például perelni egy újságírót, ha a parlamentben XY politikus felszólalásában azt mondja Z politikusról, hogy az egy gazember, és az újságíró ezt pontosan, hibátlanul megírja. Z perelhet hírneve rontásáért. Volt már ilyen per is Magyarországon, de ha jól emlékszem, fellebbezés után végül felmentették a zsurnalisztát. Az is előfordult már, hogy egy újságírónőt évekig vegzáltak a bíróságon, mert nem adta ki az informátorát.

Ezeknek az ügyeknek következményeik vannak. Én például itt a blogban sem írhatóm meg, kiről van szó, és mi volt a cikkben szereplő per tárgya, mert még a gatyát is leperelnék rólam. A portál, ahol a lapszemle megjelent, megszűnt – nemcsak ezért, de ezért is. Ja, többé nem készítek lapszemléket.