A közmédiumok megszállása és általában a sajtóra nehezedő nyomás nem csak azt eredményezi, hogy működésbe lép az öncezúra, bizonyos dolgokat nem mernek megírni, ha meg mégis, a merész újságíró az állását kockáztatja. Ennek a fordítottja is működik: meg kell írni az elvárt cikkeket, részt kell venni a kormányzati propagandakampányokban, sőt akár be kell vetni a karaktergyilkosság gusztustalan fegyverét a Kedves Vezető bírálóival szemben. Aki megfelel a hatalom elvárásainak, akinek erősebb a gyomra, mint a gerince, az gyors karrierre számíthat. Friss példa erre a közmédiumok összevont hírszerkesztőségének élére tegnap kinevezett 32 éves Papp Dániel esete, aki előtte a Daniel Cohn-Bendit sajtótájékoztatójáról készített és meghamisított riporttal hívta fel magára a figyelmet.
Téveszme: semmi meglepő nincs Papp Dániel kinevezésben... régebben elő volt készítve (Szabó László, az MTVA kommunikációs igazgatója, az Index kérdésére válaszolva. A riporttal egyébként szerinte nincs semmi baj.)
A valóság: Papp Dánielt nyilván nem konkrétan a botrányos riport jutalmaként nevezték ki főszerkesztőnek, ez már csak az időrend miatt sem lehet így. Nem is a riport ellenére, bár sokak szerint ez kizáró ok lett volna. Hanem éppen azért, mert ő hajlandó és képes ilyesmit csinálni. Nem most konkrétan, hanem általában.
Magyarázat: négy új főszerkesztőt neveztek ki a közmédiumok műsorait készítő alapítványnál, az egyikük Papp Dániel, aki egy héttel korábban meghamisította a Daniel Cohn-Bendit sajtótájékoztatójáról készített riportot. Az MTV videótárában még most is megnézhető tudósítás címe "Cohn-Bendit megfutamodott a kínos kérdések elől Budapesten" és azt sugallja, hogy az EP zöld frakciójának társelnöke nem felelt Papp Dániel kérdésére, sőt felállt és távozott, miközben a riporter még beszélt. A riporter egyébként azt kérdezte, hogy demokratikus értéknek tartja-e kiskorúak szexuális tárgyú megközelítését.
Csakhogy jött a lebukás: az Index birtokába került vágatlan felvételből kiderült, hogy a riport mindkét állítása hazugság. Cohn-Bendit hosszasan válaszolt a kérdésre, és félórával később ment el a repülőtérre, mert indult a gépe.
Nem ez volt az elmúlt napok egyetlen olyan esete, amely fényesen (vagy inkább sötéten...) demonstrálta, milyen következményei vannak a hírkészítés összevonásának és a politika közvetlen felügyelete alá helyezésének. A köztévé fáradtságot és pénzt nem kímélve próbálta befeketíteni Bolgár Györgyöt is. Az újságírót a svéd PEN klub hívta meg, hogy tartson előadást a magyar helyzetről. Erre a nem túl jelentős eseményre az anyagi gondokkal küzdő televízió képes volt egy stábot kiküldeni, mintha előre tudta volna, hogy egy néző jó kis botrányt rendez majd.
Elképesztő és elkeserítő, hogy a közmédiumok vezetői utólag mentegetik, sőt teljesen megfelelőnek minősítik ezt a két nyilvánvalóan tendenciózus és Cohn-Bendit esetében primitív módon meghamisított riportot. Véleményüket olvasva és látva káderpolitikájukat, biztosak lehetünk benne, hogy lesznek még ilyen botrányos riportok a köztévében.
Bár semmi kedvem hozzá, kénytelen vagyok röviden kitérni Cohn-Bendit állítólagos pedofíliájának ügyére is, mert mérget vehetünk rá, hogy a kommentelők jó része ezzel fog előhozakodni. Itt most nem tudjuk majd eldönteni, mi igaz a vádakból, néhány dolgot azonban mégis leszögezhetünk.
Először is a magyar sajtóviszonyok megítélése szempontjából teljesen mellékes, hogy a zöld fenegyerek simogatott e gyerekeket. Ha ne adj isten bebizonyosodna a pedofília vádja, attól sem a médiatörvény nem lenne jobb, sem a riporthamisítás etikusabb és szakmailag elfogadhatóbb. Különben is, nem azért támadják Cohn-Benditet nemtelen eszközökkel, mert pedofil, hanem mert szembe mert szállni a Kedves Vezetővel.
A pedofilia vádja egyébként szerintem nagy valószínűséggel teljességgel megalapozatlan, ugyanis senki soha nem jelentette fel, soha nem marasztalta el sem a rendőrség, sem a bíróság, a vádlók a zöld politikus egy polgárpukkasztónak szánt könyve néhány idióta mondatára hivatkoznak. Azt sem gondolom, hogy egy jelentős európai frakció vezető tisztségbe választotta volna, ha érdemben ilyen súlyos váddal támadható lenne.