A Kedves Vezető személyes „álamfője” némi felhajtás kíséretében aláírta a Fidesz-alkotmányt, amellyel a centrális erőtért elfoglaló párt mozgásterét kívánták bővíteni és amellyel nem mellékesen Orbán Viktor egy évvel ezelőtti választási győzelmét akarták megünnepelni. (Az utóbbit lényegében maga a Kedves Vezető ismerte be húsvéti üzenetében.) Azt tapasztalom azonban, hogy a nép többségét hidegen hagyja az egész alkotmányosdi, nem igazán tulajdonítanak neki jelentőséget. Pedig előbb-utóbb a mindennapjaikban is érezni fogják a hatását.

Téveszme: az egész alkotmányosdi úri huncutság, a politikusok meg néhány túlbuzgó értelmiségi játékszere, az ellenzék meg persze hivatalból ugrál. Az csak egy papír, attól sem jobb, sem rosszabb nem lesz az életünk.

A valóság: az alkotmány megszabja az állam működési módját, azt, hogy milyen a viszonya az állampolgárokkal. Meghatározza azt is, milyen irányultságú és szellemiségű törvények szabályozhatják mindennapjainkat. A fekete leves még csak ezután jön: az új alkotmány alapján készülnek majd a kétharmados törvények, azok pedig már sokaknak fognak fájni. 
 
Magyarázat: azt, hogy mi a baj az alkotmányozás módjával (egyedül, egyeztetések nélkül verték keresztül erőből) és tartalmával (számos alapjogot korlátoz, egy szekértábor szemléletét alkotmányos szintre emeli) már részletesen taglaltam. Arról viszont még kevés szó esett, miért is nem verte ki az alkotmányozás a biztosítékot. Közrejátszik ebben a politikával szemben hagyományosan meglévő és az utóbbi években felerősödött gyanakvás, ellenszenv is, csakúgy, mint az emberek többségének alacsony politikai és jogi ismeretei. Fontos tényező az ellenzék erőtlensége és szétaprózottsága is, nincs, aki hitelesen, nagy tömegeket meggyőzve érveljen ebben a nehezen eladható ügyben.

Mára azt is látnunk kell, hogy a Fidesz rájátszott erre a közhangulatra, azért sietett az alkotmányozással, hogy azt még a fájó megszorítások, a támogatás elvesztése előtt lezárhassa, és az új alkotmány fedezékéből háborítatlanul, időben keresztülverhesse a neki kedves kétharmados törvényeket is. Az értékítéletet gondosan kerülő, gyakran csak a politika technikáját minősítő politológus, Török Gábor talán még csettint is: ügyes! Mert hatalomtechnikai szempontból kétségkívül az, csak éppen egy egész ország látja majd kárát.