A főcenzor asszony azt állítja, hogy aki megkérdőjelezi a médiatanács egyszínű összetételét, az a demokráciát kérdőjelezi meg. Mert ha egy politikai erő kétharmaddal nyer, akkor mindent egymaga eldönthet. Azt már mi tesszük hozzá, hogy ezek szerint a többieknek kuss! Például az elvileg a politikai kiegyensúlyozottságot zászlajára tűző közmédiában, mint az a gyakorlatban már meg is valósult. Nos, kedves Szalai Anomália, én ezzel messzemenően nem értek egyet. Nyílván ezzel – már megint – kiiratkoztam a nemzeti együttműködésből.

Téveszme: a kétharmados választási győzelem korlátlan felhatalmazást jelent, aki ezt megkérdőjelezi, az a választók akaratát, a demokráciát kérdőjelezi meg.

A valóság: a demokráciának a mai európai felfogás szerint szerves része a fékek és egyensúlyok rendszere, valamint a kisebbségek, beleértve a politikai kisebbségek jogainak védelme. Arról sem kellene módszeresen megfeledkezni, hogy a kétharmados parlamenti többség a torzító választási rendszer következménye, a Fideszre valójában a szavazók kevesebb mint 53 százaléka adta a voksát, ez a szavazásra jogosultak durván egyharmada volt.
 
Magyarázat: Szalai Anomália az ATV Egyenes Beszéd című műsorában azt mondta, hogy aki kifogásolja a médiatanács megválasztásának a módját, az valójában a demokrácia létét kérdőjelezi meg. "Azt kérdőjelezi meg, hogy lehetséges-e, hogy kétharmaddal nyerjen egy politikai erő, és ő döntsön el kérdéseket."

A riporter felvetésére, hogy a kétharmados többség "befogadhatta volna" a többi párt jelöltjeit is, Szalai Anomália azt felelte: "igen, de megteheti az ellenkezőjét is". Megteheti azt is, hogy a médiánál sokkal fontosabb területeken egyetlen személyt nevez ki egy terület élére.

A főcenzor asszony az MTI híre szerint "bízik abban, hogy bölcs döntéseket fognak hozni, és a munkájuk alapján ítélik meg őket".

Valójában a médiatörvénnyel szembeni bírálatok egyik legfontosabb eleme, hogy a sajtót egy egyszínű, pártkatonákból álló testületnek szolgáltatja ki. Elkötelezett párthívektől nehéz elvárni kiegyensúlyozott működést, ha még csak meg sem hallgatják az övéktől eltérő véleményeket.

A törvény pedig azzal teszi kiszolgáltatottá a sajtót, hogy a cenzúrahivatal komoly, akár a megbírságolt újságot vagy portált gazdaságilag ellehetetlenítő büntetéseket szabhat ki homályosan megfogalmazott kritériumok alapján. A gumiparagrafusokat az egyszínű testület kénye-kedve, politikai ízlése szerint értelmezheti. Ha akarnak, bárkinél bármikor találhatnak olyan tartalmat, amibe beleköthetnek.

Gondolom, annyi eszük csak van, hogy megvárják az EU soros elnökség végét, és csak a külföldi figyelem lankadása után tisztogatnak majd a közszolgálati médián kívül is.

A szájkosártörvény védelmezői gyakran érvelnek azzal, hogy nincs semmi gond, hiszen ha a médiahatóság téved, a bíróságon meg lehet támadni a döntést. Többek között Martonyi János külügyminiszter is erre hivatkozott. Sajnos azonban ez sem igaz: a bíróság csak arról dönthet, hogy a hivatal határozata megfelel-e a hatályos jognak. Például a Szalai Anomália által hozott rendeleteknek...