Idegesít a rengeteg indulatos blogbejegyzés és komment arról, hogy miért nem mennek már dolgozni az ingyenélő munkanélküliek, miért kell eltartani őket, miért ilyen lusták. Nem vitás, szép számmal vannak kocsmatöltelék lumpenek is, a munkanélküliek többségének esetében azonban nem jellemhibáról van szó, hanem rendszerhibáról. A gazdasági és politikai rendszer hibájáról
Téveszme: aki akar, dolgozhat, csak kényelmesebb segélyből élni (szó szerinti idézet egy kommentből).
A valóság: egy reprezentatív felmérés szerint a munkanélküliek 77 százaléka aktívan keresett állást 2009 és 2010 novembere között. Csak többnyire nem kapott.
Magyarázat: a valóságban az a fő gond, hogy a gazdaság jelenlegi állapotában képtelen felszívni több alkalmazottat. Az emberek képzettsége sem felel meg a piaci igényeknek.
Ráadásul a munkalehetőségek területi elhelyezkedése is súlyos gond, vannak szép számmal komplett kistérségek, ahol az egyetlen munkáltató gyakorlatilag az önkormányzat. Marad a fekete idénymunka. Az ilyen helyekre beszorult embereken nem lehet számon kérni a mobilitást, azt, hogy miért nem költöznek oda, ahol van munka. Nem lehet ugyanis eladni ezeken a helyeken az ingatlanokat, következésképpen az sem tud venni másutt, aki hajlandó lenne költözni. Ingázni sem lehet, az akár még többe is kerülhet, mint az esetleg elérhető bér.
Nem csak a leszakadó, munkahely nélküli körzetek alulképzett emberei vannak gondban a mai rendszerben. Hanem a jól képzett, diplomás, akár nyelvet is beszélő 50-esek sem kapnak új munkát, ha egyszer kikerülnek régóta betöltött állásukból. A képzetségüknek megfelelő helyeken azért hajtják el őket, mert már öregek, ha vállalnának rosszabb munkát, akkor meg az is baj velük, hogy túlképzettek.
Gondban vannak a több gyermekes anyák is, őket sem látják szívesen a munkáltatók, hiszen sokat hiányozhatnak. Végül nehezen helyezkednek el a felsőfokú oktatásból kikerülő fiatalok is, hiszen a legtöbb szakmában túlképzés van. A divatos média szakokon például 2-3 év alatt végez annyi ember, ahány újságírói állás összesen van. Hasonló a helyzet a jogászokkal is.
Az idézett reprezentatív felmérést a Workania internetes állásportál készítette. Eszerint a munkanélküliek 77 százaléka, a teljes lakosság 18 százaléka keresett aktívan állást a felmérést megelőző egy évben. A kutatásból kiderült: többen keresnek állást, mint egy éve, és az állást keresők többsége a fiatal generációból került ki: a megkérdezett 18-24 éves válaszadók 39 százaléka, a 25-34 évesek 24 százaléka keresett valamilyen munkát az azt megelőző egy év során.
A munkanélkülieket bűnbakká tevő téveszmét azért tartom különösen veszélyesnek, mert eltereli a figyelmet a valódi, megoldandó rendszerhibáról.
A mai alacsony foglalkoztatás a rendszerváltás után alakult ki. Összeomlott a nehézipar, mert összeomlott a keleti piac. Sok állami vállalatot nem is privatizáltak, egyszerűen felszámoltak. Bezárták például a bányákat. Amit privatizáltak, ott is jött a racionalizálás, a létszámcsökkentés, sokszor a vevőnek csak a piac kellett. A könnyűiparnak a globalizáció tett be, még minimál bérrel sem bírta a versenyt Kínával. Cipőt, ruhát, textilt ma már Kínából, esetleg Indiából hozunk be. Nem gondolom, hogy erről a volt szövőnő tehet...
A vidéki foglalkoztatást jórészt a mezőgazdaság átgondolatlan, rengeteg kárt okozó átszervezése, a kis, gazdaságtalan birtokok kialakítása, az infrastruktúra szétverése, az agrárértelmiség zöldbárózó szétkergetése tette tönkre. A mezőgazdaság termelése és a falusi foglalkoztatás ezt a mai napig nem heverte ki. Ez persze összefügg a mélyszegénység és a cigánykérdés hatalmas problémáival is.
Ideje lenne, hogy akik kormányzati szinten a gazdasági stratégiával foglalkoznak, elgondolkodjanak végre azon is, milyen programokkal lehetne ténylegesen újraéleszteni a mezőgazdaságot és mivel lehetnek növelni a foglalkoztatottságot az alacsony képzettségűek között. Attól, hogy a kampányban egymillió új munkahelyet ígérünk, azt is a ködös jövőben, önmagában ez nem fog megvalósulni. Tenni is kellene már érte.
Bíztató, hogy Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár is azt nyilatkozta a Népszabadságban: a szegénység fő forrása az, hogy az elmúlt húsz évben nem sikerült jó gazdaság- és társadalompolitikai választ adni a kommunizmus összeomlására. Ha válasz még nincs is, legalább a problémát látják.
