Az adta a végső lökést ennek a blognak az elindításához, amikor két Fidesz-szavazó barátommal vitatkoztam, és ők arról győzködtek: az a jó, ha a tolvaj ügyes. Természetesen a politikusok lopkodásairól volt szó és mivel nem teljesen elvakultak, annyit készségesen elismertek, hogy a kedvenc pártjuk politikusai is lopnak. Csakhogy az szerintük nem olyan, mint amikor az ellenség lop. Mert az övéik ügyesebben lopnak, és az jó. Én persze azt ismételgettem, hogy jobb, ha a tolvaj ügyetlen, mert nem tudja elvinni az utolsó fillért is, sőt idővel még le is bukhat.
Téveszme: az a jó, a tolvaj ügyes, mert ha az ügyetlen tud meglopni, az nagyobb szégyen és bosszúság. Meg aztán, ha a tolvaj ügyes, akkor biztosan mást is ügyesen csinál.
A valóság: ezen a szinten nem feltétlenül arról van szó, hogy az ügyelten tolvaj hülye, pláne nem arról, hogy rossz a kézügyessége. Az ügyes egyszerűen szervezettebb. Továbbá jobban, esetleg csak pofátlanabbul kommunikál, ezért jobban elfedi, hogy valójában mit tesz. Megfelelő posztokon beépült a bűnüldözésbe is, így a lebukástól sem kell tartania. Márpedig a szervezett(ebb) és védett bűn mitől is lenne jobb?
Magyarázat: a pártok mind lopnak, ha véletlenül morális megfontolásból nem akarnának, akkor is rá vannak kényszerítve. Ilyen a magyar pártfinanszírozási rendszer, az a párt, amely nem lop, nem szervez magának titkos, korrupción alapuló pártfinanszírozást, az előbb-utóbb eltűnik a süllyesztőben, mert nem tud országos szervezetet és választási kampányokat finanszírozni. A legális pénz erre messze nem elég, nekem hiába bizonygatják az Állami Számvevőszéknek benyújtott mérlegekkel, hogy pl. a Fidesz kampánya kijött választókörzetenként egymillió forintból.
A pártfinanszírozásról mindenki tudja, hogy rossz és a bűn melegágya, de eddig alig voltak kísérletek a rendszer megváltoztatására. Utoljára Gyurcsány próbálkozott a pártfinanszírozás átalakításával, ráadásul sok vonatkozásban a civilek javaslatait felkarolva, de a kísérlet elbukott az MSZP és a Fidesz frakciók összehangolt ellenállásán (hoppá!!). Na persze Fletó sem pusztán erkölcsi megvilágosodásból ment volna neki az intézményesített rablás rendszerének, hanem mert szerette volna ezzel gyengíteni a szoci pártkasszán ülő belső ellenfeleit.
Ma is az megy, hogy ha egy cég, vagy egy vállalkozó állami vagy önkormányzati megrendeléshez akar jutni, mert mondjuk autópályát építene, vagy csak szemetet szállítana a városában, akkor a megbízásért cserében támogatnia kell – többnyire különböző áttételeken keresztül – a pártkasszát. Az ügyeket intéző emberek leszedik a saját sápjukat, ezért is sokan ellenérdekeltek a dolgok rendezésében.
Mitől lop ügyesebben az egyik párt, mint a másik? Azért mert maguk a pártok is másképpen működnek.
Az MSZP annyira félt attól, hogy utódpártként rajta marad a demokratikus centralizmus stigmája, hogy átesett a ménes másik oldalára. A párt egymással versengő platformok, irányzatok, érdekcsoportok laza szövetsége, a központi akarat csak nehézkesen érvényesíthető, sokszor meg egyáltalán nem – például a Terror Házánál viccelődő Zuschlagot hiába szerette volna a központ kirúgni az összes funkciójából, ha helyi szinten csak azért is megválasztották.
Ezeknek az érdekcsoportoknak pedig saját finanszírozás is kell, ezért az MSZP esetében a még viszonylag szervezetten, hatékonyan működő központi lenyúlás mellett a jelek szerint az egyes klikkek külön is szednek pénzt a belső hatalmi harchoz. Zuschlag esetében szinte biztos vagyok abban, hogy erről volt szó, a Nokia-dobozos Hagyó esetében is ezt tartom valószínűnek. Nemcsak a szembeszökő ügyetlenség miatt, hanem azért is, mert lebukhattak, nem védték őket, sőt feltehető, hogy belső riválisaik dobták fel őket.
A Fidesz egészen másképpen működik: erősen centralizált, vezérelvű párt. Egy központi akarat van, végső soron mindig csak az számít. A Fidesz azóta, hogy a székház-üggyel megszerezte az induló tőkét és a 90-es évek közepén kiépítette a centralizált döntéshozatalt, hatékonyan intézi a pártfinanszírozást. Az első Orbán-kormány idején kiépítették a megfelelő gazdasági hátteret is.
Polt Péter főügyészről közben szinte mindenki azt gondolja, támogatja a Fideszt. Még ha ez csak látszat, már az is nagy előny, mert mindenki ehhez igazodik...
Szerintem az sem igaz, hogy ha a tolvaj ügyes, akkor biztosan mást is ügyesen csinál. Az elmúlt hónapok ezt elég meggyőzően bizonyították, de előre is lehetett látni. A tolvajlás színvonalát a pártműködés minőségével magyaráztam. A széthúzó, belső harcot folytató klikkekből álló párt kormányon persze, hogy nehezen döntött, és sokat töketlenkedett. Egy vezérelvű párt azonban még ennél is rosszabb...
