Téveszme zúzda

Téveszme azt hinni, hogy azért utálják Gyurcsányt, mert elkúrta. A szomorú valóság ezzel szemben az, hogy amikor elkúrta, azért imádta az istenadta nép, és azért utálta meg, mert megpróbálta helyrehozni.

Mielőtt a Fletófóbiás trollok és a bérnarancsok tömegesen rám támadnának, hadd szögezzem le: ez a poszt a látszat ellenére nem Gyurcsányról és végképpen nem a mentegetéséről szól. Hanem a jövőnkről. Arról, hogy Magyarország rossz úton halad és ez nem kis mértékben ennek a téveszmének – és a kapcsolódó téveszméknek – a következménye.

Téveszme: a nép azért utálja Gyurcsányt, mert elkúrta. Nem kicsit, nagyon.

A valóság: amikor elkúrta, akkor pont ezért nagyon szerették. Később utálták meg, azért, mert megpróbálta – hogy milyen sikerrel, az most ebből a szempontból másodlagos – helyrehozni a hibát.

Magyarázat: amit elkúrt Gyurcsány, pontosabban a szoci vezérkar és tágabb értelemben szinte az egész magyar politikai elit, az a gazdaság. Öszödön az akkor még ünnepelt kormányfő is arról beszélt, hogy elkúrták, mert nem csinálták meg a szükséges reformokat.

Az elkúrás az maga a 100 napos program, a takarón túlnyújtózkodó felelőtlen osztogatás volt, de ezt a nép lelkesen fogadta, az ellenzék vezető ereje is megszavazta, sőt keveselte. (A Fidesz – aki akar, még emlékezhet rá – végig azért bírálta a szoci kormányt, mert nem kúrta el eléggé...) Ez persze még elsősorban Meggyessy Péter nevéhez köthető, de már Fletó is vastagon benne volt. Aztán az első Gyurcsány kormány valamelyest visszafogta a pénzszórást, de a 2006-os választásokra sandítva semmi érdemlegest nem tett a gazdaság gatyába rázása érdekében. Sőt, a kampányban tagadta, hogy fájdalmas reformokra lesz szükség. Ezt díjazták is a szavazók...

A népet aztán azzal fordította maga ellen, hogy 2006 után megpróbálta keresztülverni a gazdaság helyrehozásához szükséges reformokat. Persze ezeket sem csinálták meg rendesen, részben a Gyurcsány-stáb kapkodása, részben a szocik belső széthúzása, a koalíciós viták és nem kis mértékben az ellenzék aknamunkája (zavargások, „szociális” népszavazás, reformellenes demagóg hangulatkeltés) miatt. 

Téveszme: förtelem, hogy 2006-ban hazudtak a kampányban.

A valóság: sokkal inkább az a baj, 2002-ben példátlan módon nem hazudtak, betartották az ígéreteket. Ha 2006-ban is ezt teszik, most sokkal nagyobb bajban lennénk.

Magyarázat: nincs abban semmi különös, ha a politikus nagyokat lódít a kampányban. Így van ez mindenütt, bár a mértékben nagy eltérések lehetnek a nagyotmondásokat gyorsan lebuktató sajtó minősége és a szavazók csodavárásra való hajlama szerint. Csak az a kérdés, mennyivel kell osztani az ígéreteket. Nálunk a nagy elkúrás 2002-ben történt, amikor a választási licit után ész nélkül megvalósították a hagymázas ígéreteket.

Nem az a baj persze, hogy megemelték a nyugdíjakat, bevezették a 13. havi nyugdíjat, megemelték 50 százalékkal a pedagógusok fizetését stb. Ezek külön-külön és egyenként szociálisan indokolt dolgok lettek volna – csak éppen így együtt jócskán meghaladták az ország teherbíró képességét.

A 2006-os választás egyébként nem csak azért volt eddig példa nélküli a köztársaság történetében, mert az éppen hatalmon levő kormány maradhatott, hanem – és erről hajlamosak vagyunk megfeledkezni – azért is, mert először nyert az a párt, amely a kampányban kevesebbet ígért, mint a vetélytársa. Erre pedig az lehet a magyarázat, hogy a Fidesz ígéreteit akkor sokan nem hitték el, mert a hétköznapi tapasztalatoknak ellentmondó, ostoba kampányt folytatott. Azt nyomták, hogy rosszabbul élünk, mint négy éve, miközben a reálbérek és a reálnyugdíjak abban a négy évben gyorsabban emelkedtek, mint a hatvanas évek óta bármikor.

Az emberek akkor éppen boldogok voltak a megugró életszínvonal miatt, a plázákban hitelre vették a plazma tévét és fogalmuk sem volt róla, hogy már el lett kúrva a nem is olyan távoli jövőjük.

A következő posztban még ezt a gondolatkört folytatjuk azzal, hogy Matolcsy most kiteljesíti Gyurcsányék nagy elkúrását.