Kénytelen vagyok kölcsönkérni Lézer Jani kedvenc jelzőjét, mert mással nem lehet jellemezni azt, ahogy a Fidesz harmadszor is nekifutott és a Jobbik támogatásával rohamtempóban keresztülverte a 98 százalékos különadót, pedig már kétszer elbukott vele és nyilvánvaló, hogy semmi értelme. Mert valóban vannak pofátlan végkielégítések, talán százával is, de ezért nem ildomos azt a több ezer embert szívatni, aki teljesen jogosan kapott végkielégítést. Valójában persze nem is a végkielégítésekről van szó, azt nem tudja elviselni a Kedves Vezér és csapata, hogy valamiben ne az övék legyen a végső szó. Meg persze bepánikoltak, hátha a visszamenőleges adó ügye precedenst teremt, és az Alkotmánybíróság elmeszeli a nyugdíjpénztári vagyon einstandolását is. Az már tényleg óriási érvágás lenne, be is dőlne a költségvetés.
Téveszme: a Fidesz "csak a jogos és elementáris választói igényeknek tett eleget", amikor meghozta a törvényt a végkielégítések visszamenőleges megadóztatásáról (Rogán Antal fideszes képviselő). Az Alkotmánybíróság döntése az ország érdekeivel ellentétes (Szijjártó Péter, a Kedves Vezető személyes bullshit generátora).
A valóság: az alapvető jogelvek felrúgása, például a visszamenőleges törvénykezés, ezáltal a jogbiztonság aláásása akkor is összehasonlíthatatlanul nagyobb baj lenne a pofátlan végkielégítéseknél, ha azokat valóban csak így lehetne kiiktatni. Erről azonban szó sincsen, mert az ilyen végkielégítések mögött kamu szerződések állnak, amelyeket meg lehet támadni bíróságon, a bűncselekmények miatt a rendőrség is bevethető. Sőt, ez nem csak elv, hanem gyakorlat is: számos ügyben nyomoznak, például az állandó hivatkozási alapnak számító BKV ügyben őrizetbe is vették a pofátlan végkielégítéseket zsebre vágó delikvenseket. Az értelmes megoldás azonban nem érdekli a Fideszt, a parlamentben leszavazta az ennek törvényes alapját erősítő javaslatot.
Magyarázat: a parlament – miután reggel a Jobbik támogatásával sürgősséggel vették napirendre Lézer Jani újabb indítványát – az este már megszavazta, hogy ha már a visszamenőleges adóztatást az Alkotmánybíróság megakadályozta, legalább a 2010. január 1. után felvett végkielégítésekre 98 százalékos adót lehessen kivetni. Az eredeti javaslat szerint ez nem vonatkozott volna a politikusokra, ők csak 2011. január 1-től adóztak volna – miközben a választások tavaly voltak. Némi zavar is volt ez ügyben a Fidesz soraiban, mert Rogán először beterjesztett egy módosító javaslatot az adó kiterjesztéséről a politikusokra, majd nem sokkal később visszaszívta. Aztán mégis, újból beterjesztették és megszavazták. Az szja-befizetés határideje május 20-a, nyilván ezért kapkodott a Fidesz az új szabályozással.
A fideszes többség ezt megelőzően elutasította az LMP-s Schiffer András javaslatát, amely bírósági úton tette volna lehetővé az állam részére a közszférában jó erkölcsbe ütköző módon kifizetett pénzek visszaszerzését. Az előterjesztést az ellenzék egyöntetűen támogatta, de a kormánytöbbség leszavazta. Pedig ugye ez nem sértené azok érdekeit, akik törvényesen kaptak végkielégítést. A Fidesz szerint a törvényes, elvileg megérdemelt végkielégítés is felesleges, mert mint Cser-Palkovics András a vitában kifejtette, a végkielégítést azért adják, hogy az elbocsátott alkalmazott megéljen, amíg új munkát talál, de aki jó, az hamar talál, aki meg nem, az nyilván rossz munkaerő, tehát nem is érdemelte meg a végkielégítést. Ebből is látszik, hogy Cser-Palkovicsnak még soha nem kellett munkát keresnie.
A nagy kérdés, miért olyan fontos ez az ügy a Fidesznek, hogy lejárassa magát és sérelmeket okozva újabb rétegeket hangoljon maga ellen. Egyrészt ott van a jól ismert mentalitás, dafke átvernek mindent, nehogy már valaki másé legyen az utolsó szó. Másrészt az [origo]-nak nyilatkozó befolyásos kormánypárti politikusok azt mondták, a 98 százalékos különadóról szóló törvény kétszeri megbuktatása aggasztó, mivel hasonló érvelés alapján a nyugdíjpénztári pénzekről szóló törvényt is megsemmisítheti az Ab. A problémával már a Fidesz elnöksége is foglalkozott. Itt már százmilliárdokról van szó, az államosított nyugdíjpénztári vagyon nélkül összeomlana a költségvetés, végkép maga alá temetve a Matolcsy vízióira épített gazdaságpolitikát.
