Alig aludt ki az uniós elnökség reflektorfénye, máris nagyobb sebességre kapcsolt a kiépülő diktatúra gépezete. Erre persze számítani lehetett, magam is éppen erről írtam az előző bejegyzést és az nyilván senkit nem lepett meg, hogy rapid módon most azonnal belengették a médiatörvény furkósbotját. Az viszont még a legpesszimistábbakat is meglephette, hogy az 50-es éveket idéző stílusban államellenes bűncselekmény vádjával őrizetbe vettek egy volt minisztert, Szilvásy Györgyöt
Téveszme: a mi szövetségünk erejét (...) egyetlen szó adja, ez pedig a szabadság, ami közös bennünk, az „a szabadság iránt érzett szenvedélyes vonzalmunk" (Orbán Viktor, amint Hillary Clinton amerikai külügyminiszternek azt ecseteli, mi köti össze a két országot.)
A valóság: sajnos a Kedves Vezető a jelek szerint egyáltalán nem a szabadság, hanem a korlátlan hatalom iránt érez szenvedélyes vonzalmat.
Magyarázat: kezdjük a várt fejleménnyel, a sajtó elleni támadással. Az első lépés látszólag röhejes és átgondolatlan, valójában azonban máris hatásos volt. Vizsgálatot indítottak a kormány kommunikációs államtitkárának kezdeményezésére és a médiatörvényre hivatkozva a Népszava ellen, mert az online változatának egyik cikkéhez fűzött egyik olvasói kommentet sérelmesnek találták. A hatalom aztán ellentmondásokba keveredett azt illetően, hogy mi is ténylegesen a baja az egyik kommenttel, azt sem tudták közölni, konkrétan melyik megjegyzést kifogásolják, de még arról is ellentmondó nyilatkozatokat tettek, hogy a médiatörvény vonatkozik-e a kommentekre (meg a blogokra és a fórumokra), vagy talán mégsem.
A látványos zűrzavar ellenére a hatalomnak ezzel a kis lépéssel máris sikerült öncenzúrára, a vélemények elhallgattatására kényszeríteni az online sajtó jelentős részét. Számos portál „önként” azonnal megszüntette a kommentelés lehetőségét, néhányan „csak” előzetes moderálást vezetnek be nem csekély áldozatok árán. Mindenki tart ugyanis a kiszabható sokmilliós büntetésektől.
A hatalomnak nem tetsző orgánumok ugyanis látványos betiltás nélkül is kicsinálhatók, ha gazdaságilag ellehetetlenítik őket. Például úgy, hogy a hatalom bérkommentelői beírnak valami disznóságot a kipécézett portál egyik cikkéhez, majd azon nyomban fel is jelentik. Elég 4-5 ilyen eset, akár 25 milliós büntetésekkel és máris megy a lap a levesbe, főleg úgy, hogy a hirdetési piacon is lehetetlen helyzetbe hozták.
A másik ügy – ha lehet – még ennél is sötétebb. Előbb az NBH volt főigazgatóját, Galambos Lajost vették őrizetbe kémkedés vádjával, amit aztán a bíróság nem tartott megalapozottnak és ezért nem helyezte előzetes letartóztatásba. Majd állítólag az ő vallomása alapján őrizetbe veszik Szilvásy György volt titkosszolgálatokat felügyelő minisztert – állítólag államellenes bűncselekménnyel akarják megvádolni.
Aztán őrizetbe vették Laborc Sándort is, aki Szilvásy György minisztersége alatt irányította a Nemzetbiztonsági Hivatalt. A volt NBH-s vezető meggyanúsításáról egyelőre nem lehet tudni részleteket, de feltehetően összefügg Szilvásy György és Galambos Lajos ügyével.
Kilóg a politikai lóláb, nyilvánvaló, hogy az egész egykori Gyurcsány-kormánnyal le akarnak számolni, és ehhez akár mondvacsinált, mondhatni koncepciós vádaktól sem riadnak vissza. Az már csak hab a tortán, hogy Szilvásy őrizetbe vételét a Fidesz kongresszusához időzítették...
Egy kis magyarázattal tartozom a cím miatt is. A Sötétség délben Artur Koestler (1905-1983) leghíresebb műve. A Budapesten született, de angolként világhírűvé vált író ebben a könyvében az elsők között, s talán a leghatásosabban mondta el az igazságot a harmincas évek Szovjetuniójának koncepciós pereiről, illetve általában a diktatúra működéséről. Aki még nem olvasta, annak melegen ajánlom, most már megint kezd időszerűvé válni.