Téveszme zúzda

A rendszerváltás óta képtelenek vagyunk a helyére tenni április 4-ét, pontosabban azt, amit ez a többé-kevésbé önkényesen jelképesnek választott nap képvisel. Kemény viták folytak, hogy akkor ez most tényleg felszabadulás volt, vagy inkább megszállás. Mások olyan nyakatekert kifejezések bedobásával próbálták elvágni a gordiuszi csomót, mint a megszabadulás. Megint mások arról beszéltek, hogy egyeseknek egyértelműen felszabadulás volt, másoknak inkább megszállás – sajnos erre a megosztó tévútra tévedt még Sólyom László is. Pedig a megoldás pofon egyszerű.

Téveszme: április 4., vagyis az, hogy a szovjet csapatok és szövetségeseik kiszorították az ország területéről a náci német haderőt, felszabadulás volt, és punktum! Megszállás volt és punktum! (Nem kívánt rész politikai szimpátia alapján törlendő...)

A valóság: a felszabadulás és a megszállás egyáltalán nem egymást kizáró fogalmak, bizony előfordulhat, hogy egy történelmi esemény egyszerre mind a kettő.
 
Magyarázat: az ország igenis felszabadult a náci német megszállás alól és az őket kiszolgáló nyilas rémuralomtól. Az egész ország, nem csak egyesek. Egyúttal azonban kezdetét vette egy új megszállás, egy másik külső hatalom részéről, egy másik diktatúra kiépítését elősegítve.

A történelemben egyáltalán nem ritka, hogy valami alól úgy szabadul fel egy nemzet vagy egy ország, hogy ehhez külső segítségre van szüksége, és ez azonnal egy új megszállást eredményez. A viharos magyar történelemből is tudunk erre korábbi, ma már nem vitatott példát mondani. A Szent Liga a XVII. században kiűzte a török megszállókat az országból, de ez a felszabadítás azzal járt, hogy hosszú időre az egész ország a Habsburg birodalom része lett. A mondat mindkét fele igaz, nincs benne ellentmondás. Ez már szerencsére régen volt, nem kelt felesleges indulatokat reális értékelése.