HTML

Téveszme zúzda

A téveszmék makacs dolgok - ha nem nézünk velük szembe, nincs semmi esélyünk!

Friss

Alaptalan a vád, hogy lefasisztázzák a jobboldalt

2011.01.17. 20:05 nocenz_Ura

Visszatérő sérelme a jobboldalnak, hogy a ballib értelmiség és sajtó rendszeresen lefasisztázza őket, sőt ezzel az országot. Szerintem azonban ez teljes félreértése a bírálatoknak, másról van itt szó.

Téveszme: a baloldal hangadói állandóan fasisztáznak.

A valóság: ha voltak is néhányan, akik ennyire elveszítették a realitásérzéküket, ez egyáltalán nem jellemző. Baloldali politikusok, vezető újságírók vagy értelmiségiek soha nem mondtak vagy írtak ilyet, legalábbis én nem tudok róla, és hiába kértem eddig jobboldali vitapartnereimet, hogy hozzanak konkrét példát, nem tudtak meggyőző esetet felmutatni.

Magyarázat: sok jobboldaliban van egyfajta – történelmi okokból érthető, de ettől még káros – sértettség és túlzott érzékenység. Mivel ilyesmi a mások oldalon is bőven akad, ezt meg lehet érteni és tolerálni is kell. Nem a hivatásos kampányolókra, a folyton a harci kürtöt fújó szijjártókra és a politikai B-középre gondolok, hanem a jobboldal zömét kitevő jobboldali demokratákra. Mert demokraták a jobboldalon és a baloldalon is vannak. Többségben, bár nem mindig érvényesül az akaratuk. Sőt, úgy gondolom, éppenséggel az iratkozik ki a demokraták közösségéből, aki kétségbe vonja, hogy a másik oldalon is vannak, lehetnek demokraták.

Mégis, min szoktak akkor megsértődni? Korábban az volt gyakori, hogy felszólították őket, határolódjanak el a szélsőjobbtól, lépjenek fel ellene. Aki kicsit is jobban ismeri a magyar nyelvet, mint Pali bácsi, az könnyen beláthatja: akit elhatárolódásra szólítanak fel, azt nem sorolták azok közé, akiktől el kell határolódnia. Saját magától nem tudna.

Úgy vélem ez a felszólítás nem alaptalan, nálunk éppen az az egyik legnagyobb baj, hogy túl nagy a szembenállás a szekértáborok között, pedig az átléphetetlen határnak a demokratikus erők és a szélsőségek között kellene húzódnia. (Az ellenpélda Franciaország, ahol a szocialisták és a jobboldaliak számos választáson egymás jelöltjeire szavaztak, ha Le Pennek vagy híveinek valahol esélye volt.) Abban, hogy ilyen éles az ellentét, döntő szerepe volt a Fidesz vezetésének, amely önös hatalmi érdekből éveken ár rájátszott az ellentétekre.

A másik baloldali bírálat, amely ki szokta verni a biztosítékot, hogy szélsőjobboldali veszély van Magyarországon. Ezt szokták sokszor úgy értelmezni, hogy lefasisztázzák az egész jobboldalt, sőt az országot. Megint csak a magyar nyelvre kell hivatkoznom: hol van ebben a vádban az általánosítás? Ha vannak ilyen jelenségek – márpedig vannak -, miért ne lehetne figyelmeztetni a bennük rejlő veszélyre.

Újabban, főleg a médiatörvény elfogadása óta a demokratikus jogállam leépítésével, önkényuralmi megoldások kialakításával szokás vádolni a kormányzó pártot – de erre is azt mondom, mitől lenne ez fasisztázás? Az önkényuralomnak sok fokozata és fajtája van, speciel senki sem azt gondolja, hogy itt most éppen a fasizmus jön – az sem, aki esetleg Weimarral példálózik.

Most éppen Schiff András nyilatkozatai miatt áll a bál. Bár a zongoraművész is szélsőjobbról beszél és nem általában a jobboldalról, készséggel elismerem, hogy zaklatott, nem éppen diplomatikus nyilatkozatokat adott, amelyekben elragadtatta magát. Az vesse rá az első követ, aki a helyében nem lenne zaklatott, nem akadna ki, ha a kormánypárt egyik kvázi hivatalos lapjában az ottani vezető publicista azon sajnálkozik, hogy a fehér terror idején nem öltek meg elég hozzá, Schiff Andráshoz hasonló baloldalit, illetve zsidót.

Ezzel elérkeztünk az érem másik oldalának taglalásához – akkor lesz erkölcsi alapja a jobboldalnak mondjuk Schiff András nyilatkozatait kifogásolni, ha előzőleg egyértelműen fellépnek a bayerzsoltok ellen. A jobboldali demokratáknak ez erkölcsi kötelessége.

A jobboldal mostani sértettsége azért is nehezen érthető, mert az anyázást ők tették a politika mindennapi eszközévé – apák és fiúkozás, patkányozás, idegenszívűzés, nemzetárulózás ment dögivel. Meg lehet nézni, a Magyar Nemzet, vagy a Magyar Hírlap ma is rendre olyan stílust enged meg magának, amihez hasonlót sem találni mondjuk a Népszabadságban. A komcsizás pedig teljesen általános – a blogok kommentelőitől Orbán Viktorig bezárólag, aki a Wikileaks dokumentumok szerint az amerikai nagykövettel beszélve is komcsizta a politikai ellenfeleit. Nem ártana azon a portán is sepregetni...
 

2 komment

Címkék: fidesz schiff andrás zsolt bayer fasisztázás komcsizás

A bejegyzés trackback címe:

https://zuzda.blog.hu/api/trackback/id/tr652591313

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Zigomer Trubahin · http://ertedmar.blog.hu/ 2011.01.28. 15:00:54

"Baloldali politikusok, vezető újságírók vagy értelmiségiek soha nem mondtak vagy írtak ilyet, legalábbis én nem tudok róla, és hiába kértem eddig jobboldali vitapartnereimet, hogy hozzanak konkrét példát..."

Nos, én nem vagyok jobboldali vitapartner, de 1,4 mp gondolkodás után beugrott egy teljesen konkrét eset: a tavalyi választás első fordulója után Mesterházy fasisztának nevezte a Jobbikot. Legalábbis alighanem a Jobbikra gondolt, amikor ezt mondta:

"Ezért én azt kérem mindenkitől, aki hisz abban, hogy szükség van Magyarországon egy ilyen demokratikus kontrollra, egy ilyen erős demokratikus kontrollra, az függetlenül attól, hogy milyen a pártszimpátiája, hogy ha nem akar a fasisztákra és Orbán Viktorra szavazni, akkor az a második fordulóban támogassa a Magyar Szocialista Pártot."

nocenz_Ura 2011.01.30. 16:06:40

@Zigomer Trubahin: a jobboldal és a szélsőjobboldal két különböző dolog. Azt persze nem állítom, hogy soha nem fordulhatott elő a jobboldal lefasisztázása, ami szerintem is méltatlan hiba, de biztosan nem jellemző.