Orbán Viktor azt hiszi, feltalálta a kínai viaszt és a világ átalakulásának élére állhat. Egyre gyakrabban hangoztatja, hogy a Nyugat halott, a jóléti társadalomnak, a szociális piacgazdaságnak annyi és Magyarországnak jobb, ha kilép ebből a klubból. Stratégiai szövetségesünk eszerint Kína, ezt a példát kell követnünk: az olcsó, kiszolgáltatott, ám sokat robotoló munkaerővel, a virágzó vadkapitalizmussal, amit a hatalomban a mindent ellenőrző centrális erőtér egészít ki.
A miniszterelnöknek, aki sajátos módon még az uniós soros elnök Magyarország kormányfőjeként kezdte hangoztatni pregnánsan Európa ellenes meggyőződését, egy valamiben kétségtelenül igaza van. Budapest valóban "példamutató" lehet, hiszen a kétharmados parlamenti többséggel, a kiiktatott demokratikus ellensúlyokkal számos olyan dolgot le lehet nyomni a magyar társadalom torkán, ami másutt elképzelhetetlen. Jó eséllyel persze az a példa, amit mutatunk, elrettentő példa lesz.
A sok improvizáció, kapkodás mögött eddig is kirajzolódott a koncepció, amit Orbán most csak nyilvánosan felvállalt. A magyar politikai és gazdasági rendszer átalakításának csak az egyik pillére a hatalom koncentrálása és bebetonozása. Ez látványos és könnyen érthető, az európai értékek semmibevétele miatt aggódó külföld is felkapta rá a fejét. Valószínűleg azonban ennél is nagyobb és csak hosszabb távon korrigálható károkat okoz a gazdaság és a társadalmi ellátórendszerek hozzáigazítása az orbáni koncepcióhoz.
Kezdődött az egykulcsos személyi jövedelemadóval, aminek az igazi célja a jövedelmek átcsoportosítása a társadalom jómódú kisebbsége javára, a nagy többség kárára. Ez nemcsak igazságtalan, hanem lyukat is ütött a költségvetésen. Ezt az évi 500 milliárdos lyukat pedig olyan különadókkal tömködik be, amelyek nem a gazdagok, hanem áttételesen az átlagos és az alatti jövedelműek vállára helyeznek újabb súlyokat. Ebbe a sorba illeszkedik a nyugdíjvagyon einstandolása is, mert ez nemcsak magán megtakarítások államosítása, hanem egyúttal a munkavállalók hosszú távú kiszolgáltatottságát is növeli, hiszen az öngondoskodás legfontosabb eszközének kiiktatásával a nyugdíjuk már szinte teljesen a hatalomtól függ.
A nemrég közé tett 2012-es és 2013-as költségvetési sarokszámokból kiolvasható, hogy megnyirbálják a nyugdíjakat, a munkanélküliek ellátását, az egészségügyi és az oktatási rendszert. Abban a tévhitben rombolva a jóléti államot, hogy a versenyképességünket a minél olcsóbb, ázsiai szintre lenyomott munkaerő jelentheti, nem pedig a képzett, innovatív munkaerő.
Ennek a totálisan elhibázott tervnek a szomorú hozadéka lesz a bagóért foglalkoztatott, gyakran a családjától elszakított, reaktivált rendőrök által felügyelt munkatáborokba vezényelt közmunkás sereg. Azt Orbán Viktor is elismerte, hogy nem XXI. századi technológiával fognak dolgozni. Ez nem csak megalázó, embertelen és igazságtalan, hanem gazdaságilag is értelmetlen, hiszen a járulékos költségekkel és az elmaradott technológiával egyszerűen nem lehet hatékony. Egyúttal veszélyes is, hiszen ezt csak úgy lehet elfogadtatni a társadalom egy részével, hogy a hatalom rájátszik az előítéletekre és a társadalmi rétegek közötti érdekellentétekre. A megalázottakat pedig egybe terelik, tömeggé válhatnak és jöhet egy társadalmi robbanás.
A jóléti állam tudatos leépítését, a munkavállalók kiszolgáltatottságát növelő tervre a munka törvénykönyvének tervezett változtatása teszi fel a koronát. Azzal még egyet lehet érteni, amit a vállalkozók képviselői mondanak, miszerint az eddigi munka törvénykönyve a nagyvállalatok Magyarországához igazodott, célszerű lehet csökkenteni a kis- és középvállalkozások adminisztratív terheit. Csakhogy a javaslat itt nem áll meg, minden területen korlátozza a munkavállalók jogait. Ezt kár is tagadni kormánypárti oldalon, mert a javaslatok egy része még a Fideszen belül is kiverte a biztosítékot, még az agyoncentralizált, kézivezérlésű kormánypártban is nyilvános repedéseket keltve. Szijjártó Péter, a kormányfő személyes szóvivője és a párt agit-prop eszközeként működő Magyar Nemzet is nekiment a munka törvénykönyve tervezetének, illetve egyik valóban legvitathatóbb elemének, a védett kor tervezett eltörlésének, magyarán annak, hogy a nyugdíj előtt állókat is ki lehet majd rúgni különösebb ok nélkül. Előzőleg Varga Mihály államtitkár óvatosan fogalmazva, de félre nem érthető módon bírálta a nemzetgazdasági miniszter által képviselt gazdaságpolitikát – miközben Orbán Viktor eddig mindig kiállt Matolcsy György víziói mellett, sőt egyenes a saját jobbkezének nevezete őt.
Magyarország hosszú évtizedek óta arra vágyott, hogy a Nyugat része lehessen. Hogy kompország kikössön végre a nyugati partokon. Nemcsak a nyugati gazdagság, a jólét miatt, hanem a nyugati értékrend miatt is. Elkeserítő, hogy azok, akik most a kormányt tekerik, éles fordulattal a keleti partok felé vették az irányt.