Az új magyar alkotmány sajnos nem a nemzet egységét fogja kifejezni, vagy pláne erősíteni, mint azt láttatni kívánják alkotói, hanem újabb frontot nyit, még jobban megosztja a hazai közvéleményt. Ez akkor is így lenne, a szövege ideális lenne (messze nem az...), mert megalkotásának és elfogadtatásának kizárólagosságra törekvő, a korábbi konszenzust felrúgó, pökhendi módja már önmagában is kizárja, hogy betöltse valódi hivatását.

Téveszme: a Fidesz kétharmados felhatalmazást kapott az alkotmányozásra, ezzel kötelessége élni. Az ellenzék távolmaradása csak egy lábjegyzet lesz az alkotmány elfogadásának rögös útján (Gulyás Gergely, az alkotmányt előkészítő eseti parlamenti bizottság fideszes alelnöke).

A valóság: demokráciákban konszenzussal, a szakértőkkel, a társadalmi érdekcsoportokkal és az őket képviselő politikai pártokkal folytatott hosszas egyeztetéssel szoktak alkotmányt szövegezni, nem erőből. Nem úgy, hogy a hatalmon levő párt elnöksége titokban fogalmazza meg a szöveget, amelyet majdnem végleges formába öntéséig még a kormánypárti képviselők előtt is titkolnak. A parlamenti szavazógép meg majd nyilván átnyomja rohamtempóban, már annak is örülhetünk, hogy nem egyéni képviselői indítványként nyújtják be.
 
Magyarázat: az, hogy az ellenzék nem akar részt venni az alkotmányozási folyamatban a konszenzus felrúgása után érthető, az LMP találó kifejezésével élve, nem akarnak biodiszletek lenni. Az is érthető, hogy Lézer Jani és társai hiába hívják őket, ha az invitálás újbeszélből magyarra fordítva valahogy azt jelenti: gyertek,  mondjátok el a véleményeteket, de úgy is minden úgy lesz, ahogy mi akarjuk, oszt jó napot.

Az eredendő bűnt ugyanis már elég régen elkövették, amikor a hatalom átvétele után nem sokkal megváltoztatták az alkotmányozás korábbi szabályát.

A Horn kormánynak is megvolt a "kétharmados felhatalmazása", de önkorlátozó módon nem élt vele, hanem négyötödhöz kötötte az alkotmányozást. Érdekes módon, ezzel egyetértettek az akkori ellenzéki pártok, például a Fidesz és a KDNP. Orbán Viktor sem tiltakozott, hogy kedves Horn Gyula, kétharmados felhatalmazásod van, kutya kötelességed alkotmányt elfogadni, akkor is, ha mi nem értünk vele egyet. Na ezt a korlátot törölték el, hogy lényegében egyetlen politikai erő, minden kompromisszum és egyeztetés nélkül, egymaga dönthessen.

Arra sem árt újfent emlékeztetni, hogy bár ezt folyamatosan ködösítik, a kétharmad az csak a parlamenti mandátumok kétharmada, ami jórészt a torzító választási rendszernek köszönhető. 52,7 % szavazott a Fideszre. Ez pedig alig több mint egyharmada a szavazásra jogosultaknak.

Számos komoly gond van azonban az alkotmány tervezet tartalmával is. Mivel ezt csak nemrég hozták nyilvánosságra, csak az első benyomásaimat pötyögöm le a klaviatúrán.

A preambulum/előszó/Nemzeti hitvallás/Nemzeti nyilatkozat, azaz az alkotmány emelkedettnek szánt bevezetője markánsan egyetlen politikai tábor ízlését tükrözi, Istennel, Szentkoronával és aktuálpolitikai felhangoktól sem mentes ideologikus történelem magyarázattal.

Az állam hivatalos neve Magyarország lesz. Az persze igaz, hogy Magyarország mindig is Magyarország volt, Szent István és Kádár János alatt is, sőt a török hódoltság idején is, de az alkotmány nem az országról, hanem az államról, az államformáról szól. A hivatalos megközelítés egyrészt kifejezi a Vezér már korábban kinyilvánított megvetését a köztársasággal szemben, másrészt azt a kelet-európai jobboldalon elterjedt felfogást, amely keveri az országot és a nemzetet az állammal, illetve a nemzet tagjait az állampolgárokkal.

Gond az is, hogy egy lecsupaszított, lerövidített alkotmány készül, amely számos kényes kérdést áttol később meghozandó sarkalatos törvényekbe. Ez azt vetíti előre, hogy most átmegy az alkotmány, aztán később már rá hivatkozva verik át a megütközést kiváltó részleteket. Legjobb példa erre az abortusz kérdése. Erről egy szó sincsen a tervezetben, de az rögzíti a magzatok élethez való jogát. Később majd biztos lesz egy civil szervezet, amely az alkotmánybíróságra meg, követelve az abortusz betiltását. Az alkotmánybíróság az alkotmány miatt majd nem tehet mást, mint hogy igazat ad nekik, a kormány meg majd mossa a kezeit: nem ő kérte, nem ő döntött...

Nyitott kérdés marad a határon túli kettős állampolgárok szavazati joga, sőt tágabb értelemben a választási rendszer.

Az alkotmánytervezet közvetett módon rögzíti, hogy a homoszexuálisok (és velük élő gyermekeik) másodrangú állampolgárok. Kimondja ugyanis, hogy a házasság csak nő és férfi között lehetséges. Ettől persze nem lesz kevesebb a homoszexuális, és jórészt ugyanúgy párkapcsolatban fognak élni, gyerekeket is fognak nevelni – csak joghátrány éri őket, például az öröklésnél.

A korábbi célozgatások, ígérgetések ellenére a szövegben benne maradt az Alkotmánybíróság hatáskörét csorbító tavalyi módosítás. Adó- és költségvetési ügyekben továbbra is csak korlátozott mértékben járhatna el a testület. És a parlament hatáskörébe kerül a testület elnökének megválasztását...

Megyünk előre az orbáni úton...